www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Először is szeretnék bemutatkozni nektek. Borics Péternek hívnak. Több mint 15 éve horgászom, de a bojlis horgászatban csak az utóbbi 4 évben sikerült elmélyednem. Első írásomban a májusi Ecsédi horgásztúrámat szeretném nektek röviden bemutatni. Tavaly augusztusban horgásztam először az ecsédi Vég tavon, de már az első órákban a radarozás során örökre beleszerettem a tó szépségébe, mélységeibe, víz alatti akadóiba és gyönyörű egészséges és nem utolsó sorban kapitális pontyaiba.

A horgászattal töltött hét elteltével nem is volt kérdés, hogy jövőre szeretnék visszajönni ide, ha Gabi, a tógazda is lehetőséget ad erre. Már szeptemberben megvolt az idei májusi foglalásom a 9-es állásra. Azért döntöttem e mellett az állás mellet, mert több sekélyebb rész is meghorgászható innen. Tudom, hogy a május közepe már nem túl korai időpont, de az ilyen mély vizek jóval lassabban melegszenek, ezért volt az a célom, hogy a sekély part közeli részeket is meghorgászhassam, de szükség esetén mélyebb vizet is találjak. Az április végi-május eleji szokatlanul meleg időjárás miatt bennem volt a félsz, hogy elkezdődhet az ívás azon a héten, amikor horgászni fogok, de a tó ismerői megnyugtattak, hogy ezen a vízen ez akár június végére is eltolódhat. A hely és az időpont már megvolt, de még mindig ott volt a kérdés, hogy mivel horgásszak.

Már régóta figyelemmel kísértem a CFB Team-et és az általuk használt golyókat és Csabi jóvoltából lehetőséget kaptam arra, hogy végre személyesen is kipróbálhassam őket. Két féle bojlit szerettem volna magammal vinni: egy csípős fűszeres és egy erősen halas jellegűt. Egyeztettük a részleteket és nem sokkal később megérkeztek a Monsterfish és Redarmy mixek, a szükséges kiegészítőkkel. Érdemes tudni, hogy életem első gyúrása volt és kicsit megijedtem a 12 kg szárazanyag és a kiegészítők sokasága láttán. A gyúrás előtt nagyon sok segítséget és tanácsot kaptam Csabitól és Barna Mikitől, amivel már neki mertem állni. Köszi a segítséget fiúk!

CFB golyókkal Ecséden

A mixekről elmondható, hogy nagyon jó volt velük dolgozni, ezért kezdőknek is bátran merem ajánlani, hogy fogjanak neki a bojli gyúrásnak, akár nagyobb mennyiségeknek is. A Redarmy golyókat erősen fokhagymás ízvilágba vittem, a Monsterfish pedig monster crab + squid aromával készült. 24-es méretű golyókkal készültem, amiket egy hétig szárítottam a fagyasztás előtt majd egy hétig a fagyasztóból kivétel után is, hogy ellenálljon a fehérhalak támadásainak. (Itt a fehérhal 2-3 kilós dévéreket jelent, akiknek egyébként nem okoz gondot a 24-es bojli sem.)

A szerelékem a következőképpen nézett ki: 0,35-ös főzsinór, 20 m 0,55-ös előtét, ólomklipsz, 180-200 gr-os ólom, ami kapás esetén azonnal leold. Előkének merev fluorocarbonból és lágy fonott zsinórból készült kombi előkéket használtam. Ezeknek több előnyük is van. Egyrészt megakadályozzák, hogy a nagy mélységekbe történő leengedéskor az előke felcsavarodjon, másrészt merevségük révén a hal sokkal nehezebben tudja kifújni, mint egy teljesen lágy előkét. Nem utolsó sorban, a vízben majdnem teljesen láthatatlanok, ami véleményem szerint a sekélyebb részeken, fontos szempont. A horog 4-es méretű, vastag húsú, erősen ívelt modell volt. A bojlik rögzítését csalizó gumival oldottam meg. Szeretem ezt a fajta csali rögzítést, mivel így mindig megtartható a csali-horog távolság, akár dagad a bojlink, akár több bojlival szeretnénk csalizni.

Az előkészületek befejezése után május 18-án Tomi barátommal elindultunk, hogy megkezdjük idei első horgászatunkat. Tominak egyéb elfoglaltságai miatt a beköltözés után el kellett hagynia a tavat, ezért keddi visszatértéig Imre barátom ugrott be a helyére. Amikor megérkezésünkkor megláttam a tavat, rögtön elöntött az adrenalin. A szokásos welcome pálinka és zsíros kenyér elfogyasztása után kaptuk a rossz hírt, miszerint az előttünk lévő osztrák csapat mindössze egy fogást könyvelhetett el az egy hét alatt. Reméltük, ezen a héten változnak majd a körülmények és újra elkezdenek táplálkozni a halak ezen a területen.
A csónakos beköltözés után én foglaltam el a pontom jobb oldalát és innen tudtam meghorgászni a fák, bokrok közötti 2-3 méteres vizet és a fák utáni törést. Erről a helyről azt érdemes tudni, hogy ez egy víz alatt lévő sziget tele fákkal, bokrokkal és gyökerekkel. A sziget széle egészen 15-16 méterig törik le és ennek a törésnek vannak lankásabb részei, kisebb platói. Előzetes információk alapján ide helyeztem el a csalikat különböző mélységekben, majd a fákba csavart kampók segítségével vezettem el a zsinóromat az akadók felett. A társam (ekkor még Imre) a pontom bal oldaláról horgászta meg a nádfalat, kicsit beljebb egy 9 méter mély gödröt és jóval beljebb egy 11 méterig lemenő törést.

CFB golyókkal Ecséden

Én két bottal horgásztam, az egyik boton Redarmy bojlival a másikon Monsterfish-el. A csalizást próbáltam folyamatosan variálni: egy szem sülyedő, két szem sülyedő, hóember különböző színű pop up-okkal.

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

A meghorgászott helyeket az első három napban 24 óránként, később 12 óránként változtattam. Az első 5 nap, számomra eseménytelenül telt. Az időjárás folyamatosan változott. Hol 30 fok, volt, hol 12, egyszer eső volt szélviharral, majd egy óra múlva teljes szélcsend verőfényes napsütéssel. A harmadik napon végre megszólalt Imre jelzője. Finom ejtés, majd egy húzás, majd megint ejtés, de csak a swinger mozgott. Már akkor sejtettük, hogy dévér lehet a tettes. Gyanúnk beigazolódott. Egy kb 2,5 kilós lapát dévér küzdött a horog végén. Azon az éjszakán ez még 2-szer megismétlődött. Mindez másfél szem 24 mm-es kőkeményre szárított bojlival. Kedd reggel megérkezett Tomi, aki leváltotta az Imrét. Behúzgáltuk a botjait az Imre által már meghorgászott helyekre.
Délután a nádfal melletti boton volt egy finom kapás. Sajnos még mindig nem ponty, hanem 1 kiló körüli kárász húzta el.

CFB golyókkal Ecséden

Este 8 óra körül lassú húzós kapás a 11 méteres mélységben elhelyezett Monsterfish-el és narancssárga pop up-al csalizott boton. Néhány percnyi fárasztás után megszákoltuk a túra első pontyát. A kis töves súlya kb 6 kg volt, de örültünk neki, mivel 4 nap kapástalanság után végre megtört a jég.

CFB golyókkal Ecséden

Nem sokkal a szerelék visszahúzása után ismét kapás volt, ezúttal a nádfal tövében lévő víz alatti tuskó mellett elhelyezett boton. Rövid fárasztás után megszákoltuk az előző hal ikertestvérét. A csali 1 szem Redarmy volt. Ezután az éjszaka hátralevő része csendben telt.

CFB golyókkal Ecséden

Kora reggel ejtős kapásra ébredtünk. Szintén a nádfal mellé elhelyezett boton volt érdeklődő. Mire odaértük a csónakkal a szerelék helyére, a hal már begázolt a nádasba, de kézzel ki tudtuk szabadítani az előtétzsinórt, így sikeresen megszákoltuk. Ez a ponty még az előző este fogottaknál is kisebb volt, így a merítőből rögtön visszaengedtük a vízbe. Neki szintén a Redarmy ízlett meg. Érdemes tudni, hogy az ecsédi halak egészségesek és nagyon erősek, ezért még az ilyen kisebb példányok fárasztása is élmény a kristálytiszta vízben. Ezután a fogás után ismét teljesen megálltak a kapások.

Nekem ekkor már 5 napja hallgattak a jelzőim. Folyamatosan radaroztam, kerestem az újabb helyeket, de semmi eredmény. Egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy meghorgászom a sziget mögötti csatornát. Itt átlag 2 méter mély a víz, de tele van fákkal, gyökerekkel, tuskókkal és ráadásul mindkét oldalról nád szegélyezi a kb. 6-8 méter széles területet. Egyszóval kőkemény szerelékmarasztaló terep. Kizárólag úgy tudtam meghorgászni, hogy több helyen is ki volt kampózva a zsinór a part menti és a vízben lévő fákon, mivel útközben is rengeteg fa, nád és hínár volt. Gyakorlatilag végig a levegőben futott kb. 80 méteren keresztül, csak a csali helyén ért a vízbe, szinte függőlegesen. 8 óra körül végeztünk a körülményes behúzással, miközben a szél is nehezítette a dolgunkat.

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

 

Ezután rendeltünk egy pizzát. Egy kis idő múlva hívott a futár, hogy megérkezett a tóhoz. Tomi épphogy elindult kifelé, füstölős kapás volt a csatornába elhelyezett botomon. Azonnal csónakba szálltam és elindultam a kapás helyére, miközben a kampókból akasztgattam ki a zsinórt. Figyelni kellett, hogy folyamatosan feszes maradjon, mert ha vízbe ér, akkor biztosan elakad valamiben. Sikeresen megérkeztem a hal fölé. Érdekes, hogy szinte el sem mozdult a kapás helyéről. Csak akkor kezdett ellenállást tanúsítani, amikor először ráemeltem. Természetesen rögtön elindult a nád irányába. Kb 10 perc kemény fárasztás után sikerült megszákolnom a halat. Láttam rajta, hogy a súlya 15 kiló körül lehet. Elindultam vele kifelé a partra. Tomi addigra már visszaért a pizzákkal és a stégen várt a matraccal és a mérlegelővel. Mérlegelés után kiderült, hogy csak pár dekát tévedtem a súlyát illetően: 14,8 kg volt. A csali egy szem 24 mm-es Redarmy volt. Mivel már sötét volt eltettük pontyzsákba a reggeli fotózásig. Visszahúztuk a botot a kapás helyére, de az éjszaka hátralévő része már csendesen telt.

A túra utolsó napjának reggelén végre szép, napsütéses időre ébredtünk. Pont ideális volt a fotózáshoz. A Gabi, a tógazda kérte, hogy ha lehet, akkor inkább a vízben fotózzunk, a halak épségének megóvása érdekében. Nekivetkőztem, beálltam a vízbe és betettem magam elé a matracot. Mikor emeltem ki a pontyzsákot, akkor szembesültem vele, hogy üres. Egy 30 cm-es részen ki volt nyitva a zipzár. A ponty addig mozgott benne, míg valahogyan kinyitotta. Akkor nagyon elment a kedvem az egésztől... Nem volt nagy hal, de a körülmények, ahogyan fogtam, a kemény terep és az egész heti kapástalanság után talán erre a halra voltam a legbüszkébb azok közül, amiket idáig életemben fogtam. Jó lett volna, ha legalább egy fotó marad róla.

A nap nagy része csendesen telt. Késő délután ismét füstölős kapás volt ugyanezen a boton. Gyorsan csónakba szálltunk és elindultunk a hal felé. Az előtét zsinór addigra már mélyen bent volt a nádasban. Mire kézzel sikerült kiszabadítani, a hal már nem volt a horgon.
Mivel egyértelműen kiderült, hogy itt mozognak és táplálkoznak a halak, gyorsan újrahúztam a botot és alaposan megetettem a csatornát vegyesen Redarmy és Monsterfish bojlival. A horogcsali ismét egy szem Redarmy volt. Kb. 3 óra telt el az előző kapás óta. Éppen telefonáltam, amikor elkezdett visítani a Polyphonic jelzőm. A majdnem teljesen behúzott nyeletőfék szinte füstölt. A hal majdnem lecsavarta a botot az állványról. Beszállás a csónakba és irány utána. Nagyban nehezítette a dolgunkat, hogy erősen lehűlt a levegő és 1 m magasságig a víz fölött átláthatatlan pára lebegett. Mivel semmit nem láttam, csak halvány sejtésem volt arról, hogy merre lehet a hal. Beugrott a fák közé. 20 perc után sikerült kiszabadítani a zsinórt az akadóból, de a hal addigra már eltépte a 25 librás előkét. Reménykedtem, hogy az éjszaka hátralévő részében lesz újabb kapás a csatornából, de némák maradtak a jelzők.

Reggel, miután felébredtünk, elkezdtünk összepakolni. 10 óra felé jött értünk a csónak és kiköltöztettek minket a kikötőbe. Gyorsan bepakoltunk a kocsiba és felmentünk a büfébe és megbeszéltük a többi horgásszal is a történteket.

Voltak szép fogások a tavon ezen a héten is. Több 20 feletti ponty is matracra került. Bizonyos helyek nagyon jól működtek, de voltak olyan állások is, ahol csak 1-2 halat sikerült fogni egész héten.

Mi 4 megfogott hallal zártuk a hetet. Sajnos keveset fogtunk és nem volt köztük komolyabb súlyú sem.

Azóta is gondolkodom, hogy hol hibázhattunk. Valószínűleg rossz időben voltunk rossz helyen. Még mindig nem hagy nyugodni, hogy mi lett volna, ha a hét elejétől horgásztam volna a sziget mögötti csatornát. Végül is 5 nap totál kapástalanság után ezen a helyen kevesebb, mint 24 óra alatt 3 kapásom is volt, de sajnos csak egyet sikerült matracra fektetni. Az hogy mi lett volna, már soha nem derül ki.
A csalik nagyon jól vizsgáztak. Szépen kiáztak belőlük az értékes csalogató anyagok. Kellő keménységre szárítás után akár a 48 órát is biztosan kibírták a vízben és ellenálltak a fehérhalak támadásainak. Jó azzal a tudattal horgászni, hogy egy minőségi csali van az ember kezében. Minél előbb szeretném kipróbálni a többi CFB-s mixet is.
A gyenge fogás ellenére, nagyon jól éreztük magunkat és nehéz szívvel hagytam ott a tavat. Sokat tanultam ez alatt az egy hét alatt és tudom, hogy bizonyos hibákat már nem fogok elkövetni.

November utolsó hetében visszatérünk, remélem, akkor kicsit több eredményről tudok majd beszámolni. Addig maradnak a 24 órás „villámpecák".
Amikor elindultunk hazafelé, az útról még utoljára visszanéztem a vízre és eszembe jutott a mára már szállóigévé vált mondás: „Vannak a bojlis tavak és van az ecsédi Vég tó.

További képek:

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

CFB golyókkal Ecséden

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!
 

FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV