www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Kápolna László barátommal már az év eleje óta terveztünk egy közös túrát július hónapra, amely végre nem maradt el. Az egy hetes horgászatunk alatt kaptunk 36 fok feletti hőséget; három napon keresztül szakadó esőt, vihart; négy nap kapástalanságot és pár szép halat, melyek feledtették velünk a nem éppen kedvező időjárás okozta kellemetlenségeket.

 

Gyékényes kicsit másképp

A meghorgászandó terület kiválasztásnál legfontosabb tényezőként a víz hőmérsékletét vettük figyelembe. Várhatóan júliusra már 24-26 celsius fokos lesz víz, ami Gyékényesen már jelentős érték. Ilyen magas hőmérsékletnél a pontyok inkább a hidegebb, mélyebb részeket részesítik előnyben. A kiszemelt terület a közel 400 hektáros víz azon része lett, ahol az átlagmélység az egyik legnagyobb. Ez a terület pontosan a Mohr (kotróhajó) öböl és az előtte elterülő vízfelület lett, ahol 14-17 méterről emelkedő púpok, platók találhatók, szép kagylótelepeknek adva otthont. Természetesen van mélyebb része is víznek ahol 20-23 métert is eléri, viszont azon területen nem találhatók olyan mederalakulatok ahol a kagylók megtelepedhetnének. Nem utolsó szempontként a Mohr közelsége is erősen befolyásolta a döntésünket. A folyamatos kavics kitermelés miatt az iszap és föld réteg felkavarodik a kotróhajó környeztében, ezáltal a természetes táplálék könnyebben elérhetővé válik a pontyok számára. Úgy gondoltuk, hogy a halak is jobban szeretnek olyan helyen tartózkodni, ahol kevesebb energia befektetéssel juthatnak táplálékhoz.

Gyékényes kicsit másképp
Mohr öböl

A vízfelület tehát adott volt, viszont a táborhelyünk kiválasztása már nagyobb gondot okozott. Valószínű, hogy jelentős hőmérséklettel kell számolnunk, tehát olyan helyet kell kiválasztanunk, ahol árnyékunk is van, illetve meg tudjuk horgászni a kiválasztott területet. Az egész partvonalon csak egyetlen hely van ahonnan körülményesen bár, de meg lehet horgászni a kiszemelt területet és mellette árnyékunk is van. Máshonnan sokkal könnyebb lenne technikailag megvalósítani a horgászatot, viszont egész napos napsütéssel kellet volna számolnunk. Végül is az árnyékot helyeztük előtérbe, azonban a Mohr öböl horgászata enyhén szólva nem lesz ideális. 5 méter magas földelésen kell elhelyezni a botokat, ahonnan majdnem függőleges szakadt le a part a vízig. A csónakot csak ezen a meredek falon lehet majd megközelíteni. Nem baj első az árnyék, majd a meredek falba lépcsőfokokat vájunk és minden rendben lesz. Gondoltuk mi.

Gyékényes kicsit másképp
A sokszor felbecsülhetetlen árnyék
Gyékényes kicsit másképp
Nem egyszerű a csónak megközelítése

Elérkezett a várt időpont 2014. július 04. Lacinak sajnos a munkahelye miatt csak 4 nap horgászat jutott, viszont nekem sikerült 7 napot és 7 éjszakát beterveznem. Péntek délután 14 óra környékén megkezdtük a radarozást és a botok behúzását. A nyílt víz felé és az öbölbe is 3-3 bóját raktunk.

Mindenhol volt egy tartalék hely vész esetére. A nyílt vízen a mélyebb kiemelkedéseket kerestük. Két púp 14 méterről 8,5 méterre tört fel, egy pedig 17-ről 7 méterre. Természetesen a kagylók jelenléte első számú feltétel volt az etetés kialakításának. Szerencsénkre a 7 méteres púpon még kitapogattunk két óriási farönköt is a tőrés oldalában. Az öbölben is leraktunk két bóját 6,5 méteres kis platók mögé, ahol szintén 15 méterről emelkedett fel a fenék. A harmadik etetést közvetlenül a MOHR mellé, majdnem alá tettük 8,5 méteres törés oldalába. Elvileg ezt nem szabad, mert baleset veszélyes, de hétvégén nem dolgoznak és különben is ... Végül is megbosszulta megát a kis szabálytalanságunk, mert a következő héten a kotróhajó meghibásodása miatt egyáltalán nem volt kavics kitermelés. Elvesztettük a hely egyik nagy előnyét.

A négy bot behúzásával este 21 órára már készen is voltunk. Ezen közben P. Gyula egy másik magyar bojlis termékpaletta képviselője már kétszer megjelent nálunk 2 üveg pálinka (birskörte) társaságában, hogy jó horgászhoz híven köszöntse az újonnan érkezett szomszédokat. Sajnos mind a kétszer el kellett utasítanunk, mert amíg nincsenek bent a szerelékek, nincs helye a lazításnak.

Természetesen a későbbiek folyamán megengedtük neki, hogy látogatást tegyen nálunk Birskörte társaságában, akit érthetetlen módon hideg verejték borított, ebben a hőségben is. Idővel aztán, ahogy ilyenkor lenni szokott további társaságunk is akadt, - tovább emelve társaságunk fényét - a skót Ballantine's a portoricoi Rum és végszóra a szekszárdi Kékfrankos személyében. Talán beférkőzött közénk még valamilyen amerikai Cola is, de én úgy emlékszem, hogy nem értettük meg egymást teljesen. Tehát aprólékosan ólommal kitapogattuk a jónak vélt helyek minden oldalát és terv szerint elhelyeztük a végszerelékeket, gondosan megjegyezve, hogy a szél felőli oldalra, vagy a laposabb törésoldalra, milyen mélységre, stb. raktuk. Amennyiben a későbbiekben ezen változtatni kell, akkor azt szisztematikusan megtehessük. Tapasztalatunk szerint a helyválasztás és a csali elhelyezése a plató, púp megfelelő részére a legfontosabb. Minden ezen múlik, a csali csak másodlagos szerepet tölt be.

A végszerelék elhelyezésénél szeretnék megemlíteni még egy olyan tényezőt, ami figyelembe szoktunk venni, még pedig a víz hőmérsékletét a mélység függvényében. Talán túl tudományosnak és okoskodásnak tűnik, de nekünk működik. Lacinak van erre egy kis digitális eszköze, melyet, ha lassan leengedünk a fenékig, akkor méterenként megméri a víz hőmérsékletét és tárolja, majd felhúzás után elő lehet hívni az adatokat. Most nem használtunk, mert már a felső vízréteg hőmérsékletéből általában meg tudjuk becsülni, hogy melyik az a mélység, amelyet keresünk. A lényeg, hogy az ilyen meleg vizeknél a 19-20 celsius fokos réteget részesítjük előnyben. Ez most úgy gondoltuk, hogy 8-9 méteren találhatjuk meg. Tehát megpróbáltuk úgy elhelyezni a végszerelékünket, hogy tartsuk ezt a mélységet. Biztos vagyok benne, hogy a vízben oldott oxigén mennyiséggel van összefüggésben ez a megfigyelésünk.

A csalik terén Laci a Natur Balatonra, Green Beastre és Black Jackre szavazott, én szintén Natur Balatont és Green Beastet vittem, illetve még Red Livert és Red Armyt és Hot Chocoladét. Nem baj, ha van választék. Etetési taktikát előre megbeszéltük. Ő csak bojlival etet, én viszont kiegészítem az etetésemet apró magokkal.

Az első éjszakától nem sokat reméltünk, de meglepetésünkre hajnali 3-kor bizonytalan kapással jelentkezett valaki az öbölből. A fárasztás kezdeti szakaszában nem tanúsított különösebben nagy ellenállást a vendég, ezért partról fárasztottam, csak amikor part közelbe ért, akkor kezdett el keményebb lenni és a fejlámpa fényében 10 feletti test villant meg. Közben Laci lemászott a földelés aljába és sikeres szákolás után megvolt a túra első hala, amelynek súlya végül közelebb állt a 15 kilóhoz. A csali 20 mm Red Liver volt hóemberként White pop-uppal. A horog 4-es Gardner Wide Gape Talon Tip fluoro carbon kombi előkén. Jól kezdődik!

Gyékényes kicsit másképp
Az első kapás, horgot még nem látott
Gyékényes kicsit másképp
Az esetek 90 %-ban használt végszerelék

A jó kezdés után erős visszaesés jött. Vasárnapig csak egy 5 kilós pontyot sikerült Lacinak szákba terelnie a nyílt vízről. Egyetlen pozitívum az volt, hogy MINDEN kapást megfogtunk. A levegő hőmérséklete egyre nőt 30-36 fokos hőség lett, a víz is egyre melegedett 25-26 fokos vizeket mértünk. Közben minden etetésen változtattuk a vízmélységet a törés oldalt a csalit, a felkínálást, horgot, de vasárnap éjszakáig semmi sem történt. Közben folyamatos halmozgást láttunk az öbölben, tehát nyugodtak voltunk, hogy vannak halak az etetéseink környékén, azaz nem üres vízben horgászunk. Ha „üres lavórt" észleltünk volna, valószínű, hogy összepakolunk és majd legközelebb felkiáltással hazaballagunk.

Vasárnap estére Laci már az öbölbeli tartalék tartalékján horgászott. Már a harmadig medertörést próbálta ki a halfogás reményében. A sötétséggel megjött a várva várt kapás is az öbölből. Csónakba pattantunk és elkezdődött a fárasztás. Valami nem stimmel, mondja Laci. Hát nem is, mert a fejlámpa fényében hol feltűnik egy H bója, hol elsüllyed. Már legalább 100 méterre voltunk a bója eredeti helyétől, de hal még megvolt. Szerencsénkre csak 300 grammos súly volt a bóján, ezért esélyesek voltunk, hogy megfogjuk a halat, melyet a fejlámpa fényében 10 felettire saccoltunk. Kis szerencsével sikerült is megszákolnom Laci halát. A csali Black Jack volt ananászos pop-uppal kikönnyítve. A mérlegelés során örömmel nyugtáztuk, hogy bizony ez a hal is bőven 10 felett van.

Gyékényes kicsit másképp
Laci magától sosem fürdött volna. Ő sem látott még horgot

Ettől kezdve Lacinak beindultat a halak. Igaz nem voltak kapitálisak, de reggelre még 4 pontyot sikerült szákba terelnie, ugyanarról az etetésről. Csak a reggel folyamán kezdtem el gyanakodni rá, hogy valamit változtatott, amitől ennyi kapása lett. Végül elmondta, hogy utolsó megoldásként felrakta a púp 6,5 méteres tetejére a végszereléket, ennek az eredménye lett a 4 kisebb ponty. Általában kerüljük a púpok, platók tetejét, mert az a tapasztalatunk hogy az ott fogott pontyok átlagsúlya kisebb, mint a törésoldalban fogottaké. Ez nem teljesen igaz, mert csak pár négyzetméteres tetővel rendelkezőkre vonatkozik. A nagyobb kiterjedésű platókat mi is szívesen meghorgásszuk.

Nálam továbbra is csönd volt már három napja, ami természetesen nem volt meglepő számomra, hiszen gyékényesen ki kell ülni a halat. Nem teljesen a beszámolóhoz kapcsolódik, de megpróbálok rávilágítani, miért is telnek el napok kapás nélkül és miért csak elvétve fordulnak elő „neves" bojlis horgászok ezen a vízen. Vagy, ha jönnek is, nem mindig a sikerélményeikről tudnak beszámolni. Az egyik ok, amit már fentebb említettem az „üres lavór" szindróma. A víz egyes területei napokra-hetekre haltalanná tudnak válni. Ha valaki beül egy ilyen helyre az sajnos így járt, vagy tábort bont és átköltözik a víz azon részére, ahol a halak jelenléte egyértelmű. A következő lényeges tényező a halsűrűség. Amennyire vissza tudok emlékezni a 2000-es évek közepéig 60-70 mázsa volt az éves haltelepítés. Jelenleg ez olyan 150-160 mázsa évente 2-3 nyaras pontyból. Mindez 400 hektáros 12-13 méteres átlagmélységű vízre. Biztos jobban tudjátok, hogy a frekventált bojlis tavakon mekkora pontyokat és milyen mennyiségben telepítettek a vízterülethez, vagy is inkább a vízmennyiséghez képest, ezért én úgy gondolom, Gyékényes halsűrűségét a vadvizekhez lehet mérni. Aztán beszélnünk kell még a nagy mennyiségű természetes táplálék jelenlétéről. Rengetek kagyló, rák és egyéb vízi élőlények található a tóban, ami terített asztalt jelent a halaknak, a csalink, etetőanyagunk nélkül is. És nem utolsó sorban a mederfenék. Haltartó helyben nincs hiány. Aki radarozott már ezen a vízen az tudja, hogy a „tojástartó" kifejezést itt is nyugodtan lehet használni. Ráadásul, ami jónak látszik az nem is biztos, hogy jó is lesz. Mindezt azért írtam le röviden, hogy helyén lehessen kezelni a három nap kapástalanságot.

Sajnos Lacinak hétfőn össze kellet pakolni, mivel munkahelyi elfoglaltsága elszólította. Egyedül maradtam. További kapástalanságban és 36 fokos hőségben telt a hétfői és keddi napom. Ez már a 4. nap, hogy nincs semmi. Viszont erősen reménykedtem a kedd estétől beígért időjárás változásban és nem utolsó sorban hittem a csaliban és magamban is. Nem hiába. Közben minden botomat áttelepítettem a mohr öbölbe, mivel ott láttam halmozgást és esélyt a halfogásra. A nyílt vízi etetéseink sehogy sem akartak halat adni, pedig mindent meg próbáltunk. Kedden 20 óra felé aztán megtört a csend. A 9 méteres mélységbe elhelyezett végszerelékemre, melyen Green Beast volt felkínálva hóemberként, maszatolós jelentkezést észleltem. Nem is szálltam csónakba, partról kezdetem el a fárasztást, mivel nem volt semmilyen zsinórmarasztaló akadály köztünk, csak a 14-15 méteres mélység. A kontakt felvétele után azonnal éreztem a jó súlyt. Nem volt botrázás, csak a komótos bólogatás néha. Amúgy egészen engedelmesen jött a partig, ahol azonban a meredeken letörő 14 méteres vízből nem akart feljönni, tartotta a mélységet. Többször ellopta a 25 méter kagylóálló előtét zsinórt. Egyszer még a kotróhajót kifeszítő drótkötél alá is bevitte a zsinórt. Ebből a helyzetből csak a botvég víz alá nyomásával és a szigorúbb fékkel menekültem meg. Időközben az éppen meglátogató kedves feleségem, aki az otthon ízeit és meghittségét próbálta elhozni hozzám, megkérdezte, hogy nem szerettem volna kamerázni? Itt szeretnék köszönetet mondani neki, hátha kezébe kerül majd ez a cikk, hogy az eddig együtt töltött 15 év alatt kibírta és támogatta ezt az időt és nem utolsó sorban anyagiakat kívánó hobbimat, ami már nem is biztos, hogy csak hobbi. Ha akarod, hozzad, nem vesztünk vele semmit mondtam. Egy nagyon élvezetes, izgalmas fárasztás után sikerült megszákolnom a tükröst, melyet később 15+-nak mérlegeltünk. Mint azt későbbiekben egy jó szemű horgásztársunk észrevette, ugyanaz a hal került a matracra, amelyet Laci 2 évvel ezelőtt már szákba terelt, csak akkor jelentős, ívás előtti pocakkal rendelkezett. További érdekessége a dolognak, hogy akkor is ugyanitt horgásztunk, csak 100 méterrel távolabbi mederalakulatról sikerült horogra csalni.

Gyékényes kicsit másképp
Olyan erős volt, hogy a fárasztás során 20+-ra gondoltam
Gyékényes kicsit másképp
Lacival 2012-ben

Hihetetlen, de ezt a túrát követően 2014. július 22-én ismét sikerült horogra csábítanom ugyanazon medertörésről. A csali most is a szénhidrátosabb Sunshine volt. Mindez 400 hektárból ilyen rövid időn belül. Ezen lehetne elmélkedni szerintem.

Gyékényes kicsit másképp
Ismét! Legközelebb elkeresztelem

Reményeim kezdtek feléledni, hogy ez a kapás a kezdődő időjárás változás jótékony hatása és további kapások követik.

Így is lett. Innentől kezdve napi 3-4 kapással lettem gazdagabb. Egyértelműen a Red Liver és a Green Beast lett a jó csali választás, és a púpok szél felőli törésoldalának 8-9 méteres mélysége. Az időjárás nagyon megnehezítette az életet. Folyamatosan eset és tarajos hullámok borzolták a vizet 3 napon keresztül. Többször pihentek a botjaim a parton, nem volt értelme a vízre menni, mert nem tudtam volna rendesen lerakni a szerelékemet a mélységbe. Ha nem érzem megfelelően letetnek a végszereléket, akkor folyamatosan az jár a fejemben és az első adandó alkalommal ismét csalizok és lerakom, tehát inkább vártam. Sajnos volt 2 halvesztésem is, amikor nem tudtam, vagy talán lustaságból nem akartam vízre menni. Mind a kettő jó hal volt, mert egy centi zsinórt sem tudtam nyerni tőlük. Az egyik egyszerűen leakadt 1 perc után a másik viszont bóját fogott és úgy rátekerte a zsinórt, mint mi az orsó dobjára. Sajnos mire csónakba szálltam már csak az üres horog várt meg.

Péntek estig kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosa szákolhattam a 3-8 kilós barátainkat. Az időjárás jót tett a kapókedvnek, viszont nekem a gatyám hátsó felén kellet az iszapos, agyagos földelésen lecsúsznom a csónakhoz. A szépen kialakított lépcsőfokok eltűntek a dagonyában. Mindent a halfogásért. Időközben teljesen elhagytam az aprómagokkal történő etetést, sőt bojliból is már csak 10-20 szemet szórtam botonként, melyek nagy része felezett bojli volt.

A három nap során egy alkalommal segítettem a szomszéd sporttársnak a helykeresésben és bójázásban. A rövid távollétem idejére a párom maradt a botok mellet. Az elkövetkező eseményekhez el kell mondanom, hogy nála a horgászat iránti érdeklődés kimerül a napozásban, fürdésben és az olvasásban.

Tehát lényegre törő instrukciókkal láttam el:

- Ha pittyeg a jelző felveszed a botot, tekersz egyet a hajtókaron és kifárasztod a halat úgy, ahogy tőlem láttad.
- Nem kell semmit sem állítani? ( Azért gyanakodott, hogy nem ilyen egyszerű)
- Nem, nem csak fáraszd ki, de úgy sem lesz kapás nyugodtan olvasgass.
Természetes 10 perc múlva telefon:
- Elment a hal.
Első gondolatom, hogy mekkora lehetett, puhatolózzunk:
- Forgott a dob miután felvetted a botot?
- Igen.
- Akkor is, amikor NEM tekerted? ( A múlt kísértetei )
- Igen.
- És hogy ment el?
- Hát fújt a szél...
- És?
- Sokszor lefújta a kapucnimat...
- És?
- Vizes volt a szemüvegem az esőtől...
- És?
- Talán többször meglazult a zsinór és különben is tiszta víz voltam, és...
- ... nem baj, ott leszek nemsokára!

A bot a fűben szépen elfektetve, az ólom feltekerve a gyűrűig, a spicc görbül... Hallgatni tudni kell.
Péntek estére tisztult az idő és ismét egy 10+-os tövest sikerült matracra fektetni, aki a RED Livert kívánta meg.

Gyékényes kicsit másképp
Hibátlan, még nem volt horgon

Addigra viszont már kicsit elfáradtam és már nem volt száraz, tiszta ruhám sem, ezért azt terveztem, hogy a botjaimat kint hagyom éjszakára és csak hajnalban húzom be. Így is lett, viszont nem számoltam a szomszédban horgászó sporttárssal, aki teljes hangerőre állított jelzőkkel kívánta végig horgászni az éjszakát. Hajnali 2-kor már nem bírtam a jelzőit. Az egyik folyamatos kapásnál átmentem hozzá, hogy miért nem veszi fel a botot. Békésen aludt a botok mellet a hálózsákjában a 3 méterre lévő jelző meg üvöltött. Ennyit erről és az alvásról.
Ha már nem alszom, akkor behúzok. Hajnali 3-ra végeztem is, utána viszont elájultam és csak reggel a folyamatos jelző hangra ébredtem. Sprint a botokig, csónakba ugrás, közben elkezdett szólni a másik jelzőm is. Ez van, mikor legyen egyszerre két boton kapás, amikor egyedül van a horgász. Laza zsinórfelszedéssel közelítettem a halhoz, majd mikor már elkerültem a bóját és feljött a kagylóálló, akkor már nyeregben éreztem magam és nem túl eseménydús fárasztás után megszákoltam egy hibátlan tövest, melyet 15 felettire saccoltam. Gyorsan partra vittem, mert a másik botomon is hal van, vagy volt, mert nagy a csend. Hát csak volt. A mérlegelés után kiderült, hogy jól saccoltam, tényleg 15+ lett a vége. Ez a potyesz is a Green Beastre érkezett.

Gyékényes kicsit másképp
Ő is hibátlan volt

Sajnos eljött a pakolás napja. Gyorsan visszahúztam még a botokat, hogy a táborbontás közben még adjak esélyt magamnak. 9-óra felé ismét kapás és miért ne dupla legyen most is. Most szerencsém volt, mert a második hal megvárt a horgon. Nem voltak nagyok 3-4 kilósra saccoltam őket.
Közben Laci is visszaérkezett a melóból és megegyeztünk, hogy az első adandó alkalommal ismét eltöltünk itt pár napot.

A szerelésünkről is említenék pár szót. Mind a ketten 2,75 librás botokat használunk, nem kell erősebb pálca, hiszen mindig behúzással jutatjuk be a csalit. Főzsinórunk 30-as, általában sárga színű, hogy éjszaka könnyebben észlelhető legye a csónakos behordás során. Majd ezt követi 20-25 méter kagylóálló előtét zsinór, ami nélkül felelőtlenség lenne a horgászat. Most biztos sokan felkapják a fejüket, hogy még egy kötés a főzsinórban, de mi még beiktatunk egy 2-3 méteres fluorocarbon szakaszt is az ólomig a láthatatlanság kedvéért. Soha nem volt még a kötéseknél zsinór szakadásunk, tehát nekünk így jött be. Persze az is megoldás, ha az egész előtét zsinór fluorocarbon, de a gyakori zsinórsérülés miatt az általam említett megoldás pénztárca kímélőbb. Majd jön a 150-200 grammos inline ólom, amelyből önakasztás után a hal szabadon húzhatja a főzsinórt. Miért inline? Egyrészt azért, mert a nagy mélységekbe történő leeresztés során ennél az ólomnál kisebb az előke feltekeredésének az esélye, másrészt – ahogy azt egy közismert pontyhorgász is megírta könyvében - kapás esetén ez az ólom azonnal akaszt. Míg a klipszes ólmoknál van pár centi holt játék, és amíg a forgójával teljesen a hal irányába nem fordul, nem érvényesül a teljes súlya, tehát az önakasztás csak késve történik, ami tovább rontja az esélyeinket. Az előkékről és horgokról csak annyit, hogy én bevonatos horogelőkét használok, melyet a horog előtt 2-3 centis szakaszon megkopasztok, vagy sekélyebb vízen fluoro kombi előkét. Egyéb előnyeik mellet nekem fontos, hogy a merevségük elősegítik a gubancmentes lerakást. A hossza általában 25-30 centiméter. A mederfenék keménysége nem követelné meg ezt a hosszt, viszont nem szeretném, ha egy pocakosnak nem érne el a szájáig a horgom. Fonott előke zsinórból csak 15 librásat használok, ellentétben azok véleményével, akik a kagylók miatt 25-35 librás erősségűt javasolnak. Nekem még sosem vágta el kagyló az előkémet. Miért is vágná el, hiszen azt a hal vízközt tartja, nem érintkezik fárasztás során a mederfenékkel. Az előke durvítását inkább a nagyobb horoghasználattal tudom elképzelni. A nagy távolságokban, 200-400 méterre történő horgászatnál egy nagyobb horog vastagabbat fog, ezáltal biztosabban tarja a halat.

Összegezve a túránkat, egy szép, de nehéz horgászatot tudunk magunk mögött. Természetesen gyékényesi mércével mérve, hiszen nem tudtunk matracra fektetni tömegével 10 és 20+-os halakat, de nem is olyan vízen horgásztunk, ahol ezt bárki előre borítékolhatná. Beszámolónak indult az írás és végül több lett benne az okoskodás a teljesség igénye nélkül, de talán kis információ morzsákkal hozzá tudtam járulni a bánya tavi horgászataitok sikeresebbé tételéhez. Remélem arról is képet kaptatok, hogy a „helyi erők" közül nem mindenki csak a szerencsében bízik a horgászatai során.

A CFB termékekkel már a második szezon óta horgászom. Az első év az ismerkedés éve volt, erre a szezonra eljutottam odáig, hogy kialakult bennem az a hit, amellyel képes vagyok akár négy napot is ülni kapástalanul, mert tudom, hogy a csali, amellyel horgászom az elvárásaimnak megfelel.
Köszönjük a Csabinak a csalit, és a támogatást.

Minden horgásztársamnak azt kívánom, hogy mindig olyan érzéssel távozzon a vízpartról, amellyel mi hagytuk el a táborhelyünket.

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!

 

Kommentelheted a Google Plus oldalunkon is!

 
FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV