www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Amikor az ember már napokkal a peca előtt készülődik, pakolgat, azon gondolkodik, hogy vajon milyen csali, milyen végszerelék, milyen taktika lesz az eredményes. Szinte számolja a perceket, hogy mikor indulhat végre a kikapcsolódást és nyugalmat jelentő vízpartra. Ilyenkor nagyon kellemetlen az a felismerés, hogy a forgatókönyvet nem ő, hanem az élet írja...

 

Egymás után két horgásztúra volt tervben. Az elsőt egy egyesületi vízre terveztük a bátyámmal, ahol nagyon szép a kapitális ponty állomány, de emellett nagyon sok a kistestű frissen telepített ponty is. Mivel engedélyezett az etetőhajó használata szinte mindenki él ezzel a lehetőséggel, aki az öreg bajuszosokkal szeretne találkozni. Nagyon kevesen próbálnak partról, behordás nélkül célzottan nagyhalra horgászni. Nekem ez lett volna a tervem. A második túra pedig a kedvenc horgászvizemre a Harsányi horgásztóra volt tervezve, de ahogy közeledtek az időpontok nagyon úgy tűnt, hogy csak az elsőre lesz lehetőségem elmenni egyéb teendőim miatt. Már nagyon vártam, hogy végre a vízparton lehessek.

A felszerelés

Mielőtt a dolgok közepébe vágnék, néhány mondatban bemutatnám az általam használt felszerelést. Mivel a vizet annyira nem ismertem, így nem tudtam, hogy milyen távolságban találok valamilyen akadót, víz alatti haltartó helyet vagy esetleg padkát. Emiatt úgy állítottam össze a felszerelést, hogy, ha az eredményesség azt kívánja nagy távokat is el tudjak vele érni, de ha szükséges, egy nagyobb PVA zacskó bejuttatása se okozzon problémát. A botot a Daiwa idei újdonságai közül a Regal Carp szériából választottam, mégpedig egy 3.9 m hosszú 3.75 lbs modellt. Ehhez ugyancsak egy újdonságot, a Daiwa Windcast-BR LD 5500-as orsót társítottam. A nyeletőfékes orsók kedvelőinek végre itt egy újabb modell, a zászlóshajó Daiwa Infinity X BR mellett.

A botok elhelyezésére a Daiwa D-Pod-ot használtam. A pontyhorgászok tábora megoszlik abban a kérdésben, hogy rod pod-ot vagy leszúrót használjon. Megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya is. Illetve, van, aki ezt, van, aki azt szereti jobban. Sőt, vannak olyan helyzetek, amikor nem használható mindkét lehetőség, például egy stégen a leszúró kevésbé jó alternatíva. A Daiwa cég a D-Pod-jával megoldotta ezt a kérdést. Nem kell döntenie a horgásznak, hiszen a D-Pod kialakításából fakadóan használható rod pod-ként és leszúróként is. A lábak csavarosan rögzíthetőek az állványhoz és a menet méretezése azonos a kapásjelzők, bottartó villák és bottartó végek méretezésével, így ezek bármelyike belecsavarható és használható leszúróként is. Ezt az állványt és egyben leszúrót, mondhatni egy kicsi, 117cm*12cm*12cm-es táskában kapjuk kézhez.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Helytakarékos konstrukció...

Véletlenek márpedig nincsenek...
melyben mindennek megvan a helye

Véletlenek márpedig nincsenek...
használható állványként ...

Véletlenek márpedig nincsenek...
de leszúróként is tökéletes

A botok megbízható elhelyezése után, nézzük a saját magunk stabil, kényelmes elhelyezkedésében mi lehet a segítségünkre. A szék számomra egy kardinális kérdés. Több széknek is letörtem a szarvát, vagyis a karfáját, mire úgy tűnik megtaláltam azt, ami engem is „kibír". Nem a nagy súlyom miatt, hiszen a közel 100 kilogrammommal talán átlagosnak mondhatom magam. De ha megszólal a jelző, ösztönszerűen a karfára támaszkodva pattanok ki a székből és talán erre a dinamizmusra nem voltak felkészítve az elődök. Nálam legtöbbször ez volt a gyenge pont. De a Daiwa Infinity Specialist szék úgy tűnik, állja a sarat.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Nem rendeltetésszerű használat!

Természetesen a széket nem szertorna elemek kivitelezéséhez készítették és a képen én sem egy 10 pontos gyakorlatot igyekszem bemutatni, de jól szemlélteti, hogy milyen strapabíró szerkezet. Ezt a karfát még így sem sikerült tönkre tennem.  A széles, tányéros, minden irányba elmozdítható talpak pedig stabilan tartanak még csúszós, laza talajon is.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Kényelmes, masszív szerkezet

A karfára szerelhető, állítható kisasztal pedig nagyon jó szolgálatot tesz, ha az ember a székben ülve szerelékeket készít. Valamint nem kell keresgetni, hogy hol van a fűzőtű, az olló és a stopperek, ha megszokjuk és mindig ide rakjuk őket vissza.
A kényelmünk mellett a halak védelméről is gondoskodni kell, én ehhez a Daiwa Infinity pontymatracot használom.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Daiwa Infinity pontymatrac

Kialakításának köszönhetően megfelelő védelmet nyújt még a kapitális halaknak is, hiszen a puha rugalmas műanyag golyócskákat a cellázottságnak köszönhetően nem tudja „kirúgni" maga alól a hal. Az oldalához rögzített ponyva és az ebben elhelyezett térdeplő párna a mi kényelmünket szolgálja a fényképezésnél, de nagyon jó szolgálatot tesz a halak vízhez vitelekor is. A ponyvát a halra terítve, a matrac füléhez fogva biztosan nem tud kicsúszni a hal.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Masszív, az egész matracot átívelő fogantyú

A fogantyút nem csak egy ponton rögzítették, hanem az egész matracot átívelő erős heveder alkotja. Ez biztosítja, hogy még a legnehezebb halakat is biztonsággal hordozhassuk vele, leszakadni biztosan nem fog.

Rosszul kezdődik...

Az indulás előtt a bátyám belázasodott így sajnos nem tudott velem jönni. Ez már egy rossz jel volt, de egyedül is nekivágtam. A vízre megérkezve összeállítottam a szerelékeket és nekiláttam a markerezésnek. Nem találtam semmi érdekességet a mederben. Elég iszapos volt, de úgy éreztem olyan 100-110m körül mintha egy kicsit vékonyabb lenne az iszapréteg. Itt zsinórjelölő filccel bejelöltem a zsinórt, hogy mindig pontosan vissza tudjak dobni erre a távra.
A kis pontyok miatt nem akartam etetőanyagot a vízbe juttatni, így etetésre csak spombot használtam, mellyel egy kevés tigrismogyorót és bojlit etettem. Helyére kerültek a végszerelékek és vártam az érdeklődőket. 2-3 darab kicsi 2 kg - os ponty után megjött végre az első komolyabb érdeklődő is.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Az első komolyabb érdeklődő... és egyben az utolsó is...

Biztató kezdet volt, de utána jött a hidegzuhany! Sajnos a túrát abba kellett hagynom és irány vissza Budapestre. Szomorú és mérges is voltam egyszerre. De a szerencse végül mellém állt. Így hogy idő előtt vissza kellett térni a dolgos hétköznapokba, sikerült úgy intéznem a dolgaimat, hogy el tudjak menni Harsányba. Na, ennek nagyon örültem.
A felszerelés összekészítve és ez az összeállítás tökéletesen megfelel egy harsányi pecához is. Nincs más hátra, mint előre. Indulás Harsányba.

Harsány a bőkezű

Augusztus hónaptól kezdve a Harsányi horgásztavon a tógazda, a halállomány és a vízminőség megóvása érdekében, etetési korlátozást vezetett be. Erről már a horgásztúránk megkezdése előtt telefonon tájékoztatott minket, így ennek megfelelően tudtunk készülni a horgászatra. A korlátozásokkal szemben semmilyen ellenvetésünk nem volt, hiszen ezen feltételek mindenkire vonatkoztak. Etetni csak naponta kétszer lehetett, reggel és este 5 kg-ot, amely csak bojlit, magokat és lassú oldódású halibut pelletet tartalmazhatott. Emellett csak a dobócsöves etetésre volt lehetőség. A felszerelés összeállítása után következhetett a bójázás. A bóját olyan 130 méterre tehettem le. Tudtam, hogy ez a táv már határon van, lehetséges, hogy dobócsővel nem is érhető el, de úgy gondoltam, hogy a bója az irányt megadja, és majd meglátom, mennyire tudok dobócsövezni. Nem kellett sokat várni az első kapásra, miután a bójázást követően etethettünk is egy kicsit.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Az első érdeklődő

Gyönyörű 17 kg körüli tükrös volt ez első látogató. Biztató ilyen gyönyörű hallal kezdeni és elgondolkodtató, hogy milyen lehet ezután a folytatás. Az etetési stratégia az volt, hogy az elején a bevihető 5 kg felét főzött kukorica és tigrismogyoró teszi ki, a másik felét pedig bojli. Majd a csónakból történő etetéseknél egyre kevesebb magot viszek be és a bojlira helyezem a hangsúlyt, a végén pedig már csak bojlival etetek. Pelletet egyáltalán nem használtam. Hamar eljött az esti etetés ideje, mert erősen délután volt, mire minden a helyére került a tábor kialakításánál. A halak pedig reagáltak is a bejuttatott finomságokra. Lassan induló húzós kapás. Na ezt szeretem, ez mindig komoly halat sejtet. Ráemeltem és éreztem, hogy valóban jó hal küzd a túlvégen. Félúton járhatott kifelejövet, de már jelentkezett a következő érdeklődő. Gellérfi Lali barátom segített áthidalni ezt a „komoly problémát", az Ő segítségére a túra alatt még néhányszor szükség volt hasonló esetekben. A két halat szinte egyszerre sikerült megszákolnunk. Egy 18 és egy 17 kg-os tükörponty. Őrület, pedig ez még csak az első nap.

Véletlenek márpedig nincsenek...
tesók

Véletlenek márpedig nincsenek...

Véletlenek márpedig nincsenek...

Véletlenek márpedig nincsenek...
Remélem még találkozunk

Véletlenek márpedig nincsenek...
... és a 3. kívánság

A kapások intenzitása a sötétedéssel kicsit alábbhagyott, az éjszaka nyugodtabban telt. De pirkadatkor kezdődött minden újra.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Egy „átlagos" látogató

A Daiwa Regal Carp bot tökéletesen dolgozott a halak alatt a 3,75lbs tesztgörbe ellenére nem egy merev, durung bot. Bár ilyen jó erőben lévő halakkal nem nehéz megdolgoztatni. A 130 méterre lévő bóját könnyedén meg lehetet dobni. Sokkal több van ebben a botban. 115 grammos ólommal használtam, mert a meghorgászni kívánt távolság nem követelt meg nagyobbat, de emellé akár még egy 20-30 grammos PVA csomag is nyugodtan felakasztható, viszont azzal már nem tudtam elérni a kívánt távot.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Jöttek szép tőpontyok is

Dél közeledtével alábbhagyott kicsit a lendületük, így eljött az ideje a dobócsöves etetésnek. A megetetni kívánt táv 130 méter lett volna. Ennek az eléréséhez a 20 mm-es golyó már kevés, a tömege kicsi, nem lehet ilyen távra bejuttatni, legalábbis én nem tudom. A 24 mm-es méretű volt az, amivel nekiveselkedtem, ám a 130 méter még 24-es golyóval is elérhetetlennek tűnt. Eddig, ilyen távnál parittyával vagy spombbal végeztem az etetést, de ezek a lehetőségek most ki voltak zárva. Mivel a bojlik készítésekor még nem tudtam, hogy a felhasználásukkor ilyen távra kellene dobócsővel bejuttatnom, így az alakjuk hagyott némi kívánnivalót maga után. Ilyen távnál már nagyon fontos az, hogy a golyók minél szabályosabbak legyenek, ezzel növelhető a „hatótáv". Gyorsan nekiálltam szétválogatni őket. Ami kicsit deformált vagy szabálytalan volt, az ment a csónakos etetésbe, a többi maradt csövezni. Egy kicsit változott a helyzet a szabályosabb golyóknak köszönhetően, javult a szóráskép, de max110 - 120 méter közé sikerült bejuttatnom a bojlikat. A csónakos etetést a bója elé 5-10 méterre végeztem a rácsövezett golyókkal pedig kicsit megnöveltem a megetetett területet.
Csövezéshez már második éve használom a Daiwa Infinity karbon dobócsövet 25mm átmérőben. Ebben az esetben teljesen igaz a mondás „a jót könnyű megszokni". Már nem hiszem, hogy vissza tudnék térni a jóval nehezebb műanyag csövekhez.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Kemény védőtokban szállítható

Kemény cipzáras tokban vásárolható meg, melynek a szállításnál nagy hasznát vehetjük, mert ahogyan a horgászbotok, ez is érzékeny a felületi behatásokra. Kézbe véve szinte súlytalannak érzi az ember. A mérleg is mindössze 49 grammot mutat.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Valóban nagyon könnyű

A dobócsövezésnek köszönhetően azért csak sikerült kapásra bírni egy bajuszost. Megfogásakor még nem tudtam, hogy ez is egy „leg"-je lesz a túrának. A „leg"kisebbje.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Hihetetlen, ez a túra legkisebb hala, de ez is 10 kg feletti

Véletlenek márpedig nincsenek...
„Kis" pocakos

Ahogy közeledtek az esti órák, vagyis inkább a késő délutáni, érezhetően megnőtt a kapások száma. Volt, hogy egyszerre három botot is elhúzott. Sajnos csak kettő jött ki modellt állni, a harmadik leakadt.

Véletlenek márpedig nincsenek...
Ismét egyszerre érkeztek

Véletlenek márpedig nincsenek...
Nem mindig párban jöttek

A kora reggeli órák ugyancsak aktívabbak voltak. Ez a két gyönyörű tőponty is egyszerre érkezett, de most nem tudtam Lali segítségét kérni, mert ő is fárasztott, így az első megszákolása után azt gyorsan pontyzsákba raktam ideiglenesen, mert közben a másik botot is húzta. Utólag derült ki a mérlegelésnél, hogy ez lett a túra második „leg"-je, a „leg"nagyobbja, a maga 19.3 kilogrammjával. A halak pontyzsákba helyezésére nincs lehetőség, de a túra elején egyeztettem a tógazdával és abban maradtunk, ha a helyzet úgy hozná, lehet róla szó. Szerencsére ebben az egy esetben kellett pontyzsákba helyezni a halat, de itt sem sokáig.

Véletlenek márpedig nincsenek...
A bandanagy

Véletlenek márpedig nincsenek...
Párosan szép az élet

Véletlenek márpedig nincsenek...
A páros kisebbik fele

Véletlenek márpedig nincsenek...
Visszaengedés előtt

Azt mondják az ember mindig elégedetlen. Talán az lehetnék én is, mert azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen túránál, egy öreg 20kg feletti matuzsálem jelentené a tejszínhab tetején lévő cseresznyén a csoki reszeléket, de egyáltalán nem vagyok az! Hihetetlen élménnyel ajándékozott meg ismét a tó. Az ott töltött 3 nap alatt 47 kapásból 11 darab volt 16 kg felett, igaz nem mértünk minden halat meg, csak azt, ami láthatóan 15 kg felett volt. De meg merem kockáztatni, hogy az átlagsúly 13 kg fölött lehetett. Amit pedig most nem adott meg a tó, azt majd talán a következő találkozásunkkor megkapom tőle. Így a túra után, azt gondolom, hogy nem véletlenül történt minden a leírtak szerint, ennek így kellett történnie.

Írta: Halász Attila
Fotók: Gellérfi Lajos, Halász Attila

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!

 

 

Kommentelheted a Google Plus oldalunkon is!

 

 

FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV