www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Leggyakrabban a dobós horgászatot művelem, így amikor ettől eltérő módon juttatom be a végszereléket, az mindig egy üde színfoltja a horgászataimnak, mert sokkal ritkábban adom ilyen pecára a fejem. Ilyenkor egy könnyed, lágy, de a helyzetnek megfelelő felszerelést állítok össze úgy, hogy a fárasztási élmény kerüljön a középpontba. Ennél a horgászatnál a Cormoran palettájáról állítottam össze a felszerelést és tettem górcső alá. Hihetetlen kínálattal rendelkezik a cég, még nem merült fel olyan probléma vagy szituáció, amelynek technikai megoldására ne lett volna valamilyen alternatíva a választékban.

 

Hová is megyünk?

Horgásztúránkat a bátyámmal egy észak-nyugat magyarországi egyesületi vízre terveztük, ahol engedélyezett a végszerelék etetőhajóval történő behordása. A pontyállomány nagyon népes, talán egyetlen egy szépséghibája, hogy nagyon sok benne a kicsi hal és azok mindent felvesznek, emiatt kicsit másképp kell horgászni. Beadtam a derekam és nekivágtunk egy ilyen hajós „luxusútnak".

Amivel nekivágtam

A Cormoran pontyos botjai közül az Eliminator családból a „legkisebbet" azaz egy 3.6 méteres 2.75 lbs tesztgörbével rendelkező modellt választottam. Ez a hossz tökéletesen elég ahhoz, hogy megfelelően lehessen irányítani akár egy kapitális halat is, a 2.75 lbs tesztgörbe pedig igazi élménnyé teszi még a kisebb halak fárasztását is. A víz nem követelt meg erősebb felszerelést, mert nem volt a horgászhelyünknél akadó.

Be(le)húztunk...
Eliminator

A matt fekete bottesten egy visszafogott felirattal jelzik, hogy ki is ő valójában. Eddig még egy átlagos botnak tűnhet, de használat közben mutatja meg az igazi arcát. Mindezt egy hímzett bársonytokba kapjuk készhez.

Be(le)húztunk...
tok

Az orsó, amit párként választottam a Cormoran PROCARP 6PIF 5500-as modell. Ez a sorozat legnagyobb tagja a 4500-as és az 5000-es után. A választásom azért esett erre, mert ennek közel 1 méter a zsinórbehúzása és etetőhajóval nagy távokra is bevihetjük a csalinkat, ilyenkor pedig jól jön a nagy zsinórbehúzás. Előszeretettel használok első fékes orsókat - ez is egy ilyen modell -, amely a Cormoran „QD" fékrendszerével van ellátva. Ez egy rövidutas fékrendszer, ami annyit jelent, hogy az első fékcsillag negyed-fél fordulatnyi elfordításával lehet a nyelető és a normál fékerő között váltani.

Be(le)húztunk...
PROCARP 6PIF

Az idei év 4 pontyozó zsinór újdonsága közül mindenki megtalálja a saját igényeinek és a meghorgászni kívánt vízterületnek megfelelőt. Az orsóra most a PROCARP BLACK zsinórt, abból is a 28-as méretűt tekercseltem. A nagy kiszerelésének köszönhetően elegendő több orsó feltöltéséhez is. A monofil zsinórokhoz képest nyúlása minimális, így a kontaktus a halakkal és a kapások jelzése is sokkal közvetlenebb. A behúzás miatt lehetett volna akár vastagabb is a főzsinórom, de azért nem tettem fel vastagabbat, mert a 28-as is nagyon meggyőző volt, amikor különböző csomókkal tesztelve próbáltam eltépni. A csomótűrése és a szakítószilárdsága valóban kiemelkedő.

Be(le)húztunk...
A PROCARP pontyozó zsinórjai

Már több horgásztúrámon használtam a Cormoran Elec-Glow Hanger szettjét, nagy megelégedéssel.

Be(le)húztunk...
Cormoran Elec-Glow Hanger szett

Ez egy láncos kapásjelző, melynek a hanger részében annak elfordításával be- illetve kikapcsolható világítás található különböző színekben. Így ha akarjuk az elektromos kapásjelzőnk színéhez párosíthatjuk azokat. A beépített LED –et két LR44-es gombelem táplálja. A LED fogyasztása minimális, az áramkör is fogyasztásra optimalizálva lett méretezve. Nekem a 4. horgásztúrám után még világít, pedig volt, hogy nappalra elfelejtettem kikapcsolni.

Be(le)húztunk...
3 különböző súly csatlakoztatható hozzá

Minden egyes hanger-hez 3 különböző méretű súly csatlakoztatható, hogy mindenki megtalálja az adott helyzetnek megfelelőt. A zsinórt a Spring-Ball rendszer két golyója közé kell beakasztani melyet egy integrált rugó feszít egymásnak. Ennek köszönhetően a hanger a zsinóron jól tart, de bevágáskor könnyedén leold. A hanger szett rozsdamentes fémből készül! A rod podra az elektromos kapásjelző alá csatlakoztatható része is fém, nem pedig műanyag, így nem kell attól tartanunk, hogy bevágáskor a zsinórról leeső hanger súlya eltöri. Emellett az állvány összepakolásakor ezt nyugodtan rajta hagyhatjuk, biztosan nem fog eltörni.

Be(le)húztunk...
rozsdamentes fém

A pálya...

Horgászhelyünkön a víz körülbelül 5.5 méteres volt, a meder többnyire iszapos. Kagylós részt és víz alatti akadót nem találtunk, de ezt csak a közvetlenül előttünk elterülő részről mondhattuk el, mert a többit nem tudtuk feltérképezni. A megakasztott hal pedig tudja, hol találhatja meg ezeket, ha van ilyen valahol a közelben. Az ilyen meglepetések elkerülésére, vagyis inkább a sikeres megszákolás esélyeinek a megnövelése érdekében a főzsinór végére kb a bothossz kétszeresének megfelelő fonott előtétet tettem és erre került a végszerelék. Nem bonyolítottam túl hisz minél egyszerűbb valami, annál kisebb az esélye, hogy ne úgy működjön, ahogyan annak kell. A Cormoran Pro Carp palettáján minden megtalálható, ami egy fogós végszerelék összeállításához szükséges, én ezekből a következőt állítottam össze:

Be(le)húztunk...
szükséges kellékek

Egy vékony fűzőszál segítségével befűztem a Tungsten gubanc gátló csőbe a fonott előtét zsinórt, majd az előtétre felhúztam a gumiharangot és a biztonsági ólomklipszet és a végére egy biztonsági clinch csomóval rögzítettem a Quick Change szett forgóját.

Érdekesség: A Tungsten a Wolfram (nálunk ilyen néven ismert) elnevezése angol nyelvterületen. Sűrűsége közel 1.7 szerese az óloménak. Vagyis azonos térfogatú egységnél a wolfram közel 1.7- szer nehezebb az ólomnál. Egy különleges eljárásnak köszönhetően ezt a fémet felhasználva készítik a Tungsten csövet. Amely így egy kiemelkedően nehéz gubancgátló cső, amely biztosan elfekszik az aljzaton.

Be(le)húztunk...
Az ólomklipszbe egy stifttel rögzíthetjük a forgót

Az ólomklipszbe a stifttel rögzítettem a forgót majd egy 115 grammos D típusú Pro Carp ólmot akasztottam bele. Nagyobb ólomnak nem láttam szükségét, az iszapos ajzat miatt, ekkora súly már stabilan rögzíti a végszereléket és a meghorgászott táv sem volt több száz méter, ami nagyobb ólmot követelt volna meg. Ez a típus tökéletesen megfelel egy behúzós végszerelékhez, ha törésekre, rézsűkre kellene végszerelékünket lerakni, stoplis felszínének és formájának köszönhetően ott is jól tartana, nem csúszna, nem gurulna le. Így itt ezen a kiegyenlített aljzaton is tökéletesen megállta a helyét.

Be(le)húztunk...
Már csak az előke hiányzik...

Nézzük az egésznek a lelkét, az előkét. Előszeretettel használok karom szereléket, vagyis annak egy sajátos változatát, amihez nem használok se aligner-t, se zsugorcsövet. Nézzük lépésről lépésre:

Be(le)húztunk...
Amire szükségünk van az előke elkészítéséhez

A ProCarp idén a már jól ismert horgokat rejtő színben is kiadta. 1 csomagban 5 db barna és 5 db zöld található, ezekből én a T6-os szériát választottam 4-es méretben. Az ívelt horogszárnak köszönhetően a horog a csali takarásából kiemelkedik, így biztosabb az akadás már normál, csomó nélküli kötés esetén is, de én karom szerelékként használtam. Aminek nagy előnye, hogy a hal bármilyen szögből veszi fel a csalit, a fémkarikának köszönhetően a horgot mindig a megfelelő pozícióba állítja ezzel megnövelve a biztos akadás esélyét. Valamint a kialakításának köszönhetően ez egy úgynevezett „anti eject" típusú előke, amely megakadályozza, hogy a hal a csalival együtt a horgot is kifújhassa.

Be(le)húztunk...
1. lépés

A ProCarp új generációs, bevonatos előkéjét használtam, a soft azaz lágy változatot. Az előkéről 14-15 cm hosszban eltávolítottam a bevonatot, majd a horogszemen a horog öble felől átvezettem. Felfűztem rá a 3.1 mm-es teflonbevonatú fém karikát és a végére egy egyszerű hurkot kötöttem.

Be(le)húztunk...
2. lépés

A fém karikát az előkén a véghuroktól adott távolságban dupla csomóval rögzítem. attól függően, hogy mekkora csalit használok és azt milyen távolságra akarom elengedni a horogtól. Szákoláskor a hal szájából kilógó csali, vagy a stopper beleakadhat a hálóba és ekkor elmozdíthatja a karikát, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk visszaállítani a megfelelő pozícióba, de dupla csomóval ez elég jó eséllyel kiküszöbölhető.

Be(le)húztunk...
3. lépés

A csalit az előkére felhelyezve beállíthatjuk a kívánt távolságot, igaz, hogy a fém karika már rögzítve van, de van még egy kis mozgásterünk.

Be(le)húztunk...
4. lépés

A horogszáron 4-6 menetet tekerve az előkezsinórt a horog öble felé visszadugom a horogszemen keresztül, ezzel a horogkötés el is készült. Ha jól csináltuk, akkor a 14-15 cm meghámozott részből körülbelül 2-3 centiméteres szakasz marad a horog előtt, amely a csali természetesebb és szabadabb mozgását segíti elő.

Be(le)húztunk...
5. lépés

Az előkét a kívánt hosszúságúra vágom és a végére egy hurkot kötök, amelyet egy szimpla csomóval rögzítek úgy, hogy a bevonatot nem távolítom el. Majd a quick change szett szilikon csövét fűzőtű segítségével az előkére húzom.

Be(le)húztunk...
6. lépés

Az előkét a forgóba akasztva a felszerelés már be is vethető.

Az etetés kialakítása...

Az etetőhajóval történő behordásnál mindig koncentráltan tudjuk bejuttatni az etetőanyagot a végszerelék köré, hiszen azzal együtt visszük be. De a többnapos horgászatom alatt szerettem volna egy olyan etetést kialakítani, ahol folyamatosan találnak a halak számukra csábító falatokat. Ehhez azonban meg kellett azt oldani, hogy az etetőhajóval ugyanoda tudjam mindig visszavinni a horgot. Erre több lehetőségünk is van, nézzük ezeket sorba. Az irány pontos behatárolásánál a már ősidők óta használt metódust alkalmaztam. A túlparton ki kell nézni egy pontot és mindig annak az irányába kell behordani. Célszerű olyan támpontot keresni, ami éjszaka is látszik, esetleg egy lámpaoszlop, amely világít vagy a fakoronák csúcsán egy olyan jellegzetesség, aminek a kontúrja éjszaka is látszik az égbolton. Ez idáig nagyon egyszerű, de a folytatás sem bonyolultabb. A távolság pontos meghatározására több lehetőségünk van. Akár ki is akaszthatnánk a zsinórt az orsó klipszébe, bár nyílt vízen ez nem a legjobb megoldás, mert akár a felszerelésünk is ugorhat. (a szó szoros értelmében) Vagy meg is jelölhetjük a zsinórt egy zsinórjelölő filccel, de ez könnyen lekopik. Az általam legjobbnak vélt megoldás, a cérnaütköző használata. Egy ideig mellőztem ezt a megoldást, mert a cérnából kötött jelöléseket nehezen vagy csak a főzsinór roncsolódása mellett lehetett leszedni. Ha pedig fent hagyta az ember, a végén már nem is tudta mikor melyik jelölést figyelje. Azonban az egyik barátomnál láttam erre egy nagyon jó megoldást. Ő gumi cérnának nevezte, azonban a rövidáru boltban kiokítottak, hogy ez "gumidamil". Ez egy rugalmas anyag, amely elég erős ahhoz, hogy cérnaütközőt köthessünk vele, sőt a gumis anyagának köszönhetően nehezebben is csúszik el a főzsinóron. Amikor el akarjuk távolítani, a főzsinór sérülése nélkül le tudjuk szakítani. Javaslom, hogy ebből a jelölésből kettőt kössünk a zsinórra egymástól körülbelül 20 centiméterre, ha a kettő közötti távolság megváltozott máris látható, hogy valamelyik elmozdult, de ez nagyon ritkán fordul elő.

A tóban nagyon erős a kicsi, 1-3 kg-os pontyállomány, amelyek ha nagyon aktívan táplálkoznak, megnehezítik a nagyhal horgászatot. Ilyenkor, talán a legeredményesebb szelekciót a csali méretének a növelésével lehet elérni. Ennek ellenére az egyik botomnál én úgy gondoltam, hogy jobban megetetem maggal, hogy az iszapot kicsit "kifürödjék" a mohó kistermetű halak. Először csalinak 24 milliméteres főzött bojlit tettem fel. Ami összességében nem is olyan kicsi, de ezt könnyedén felvették a kisméretű pontyok. Áttértem a dupla 24 mm-es és a 30 mm-es golyókra, ezzel már jobban el lehetett kerülni a kispontyok támadását, de hihetetlen mutatványokra képesek a kis éhenkórászok.

Be(le)húztunk...
30-as golyó bent

Be(le)húztunk...
30-as golyó kint

Egy alig több mint 2 kg-os példány valahogyan beerőltette a szájába a 30 milliméteres bojlit. Az első nap elkerültek a nagyobb jószágok, csak az ilyen kicsikkel kellett megküzdeni, de még ezeknél is látható volt, hogy a bot milyen szépen dolgozik.

Be(le)húztunk...
Nagyobb terhelés alatt is tökéletesen dolgozik

Nem hiába egy 2,75 lbs pálcával a fárasztás minden pillanata élmény, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a felszerelés elkészülte után dobtam egyet. A 115 gramm nem igazán az optimális dobósúlya egy 2,75 lbs botnak, mégis könnyedén repítette olyan távolságba a végszereléket, hogy csak ámultam. Dobtam is még néhányat gyorsan, de egyáltalán nem éreztem a botban azt, hogy erőlködne, vagy túl lenne terhelve.

Még ha sokáig is kellett várni rájuk, de megérkeztek a nagyobb példányok is. Sajnos még nem az igazán kapitálisak, de gyönyörű, egészséges nyurgapontyok voltak.

Be(le)húztunk...
Hibátlan, egy pikkelyhiba sincs rajta ...

... és így is kerültek vissza a tóba, úgy óvtam őket, mint a hímes tojásokat. Úgy látszott, az etetés kezdett beérni. Az elején szándékosan gyakrabban húztam újra a végszereléket, hisz minden egyes behúzással etetőanyagot jutattam be és ezzel egy alapozó etetést alakítottam ki. Bár változtatnom kellett kicsit, mert kezdetben 20 és 24 mm bojlival etettem, de be kellett látnom, hogy 24 mm alatti bojlit nincs értelme bevinni a hajóval, mert a kicsik szinte azonnal feleszik. A nagyobbakat pedig valamivel meg kell állítani és ott kell tartani, ezért túlnyomó részt 30-as golyó került az etetésre néhány 24-sel megfűszerezve. Úgy tűnt jó döntés volt a nagyobb bojlival történő etetés. Volt, hogy egyszerre két kapás is jelentkezett szinte egyidejűleg.

Be(le)húztunk...
10 körüli sötét vadponty

Amikor gyakoribbakká váltak a kapások, tudatosan elkezdtem az etetés szélén keresni az óvatosabb, nagyobb példányokat. Volt, hogy a jelölésig kihúzva, a hajót megállítottam és a bottal finoman visszahúztam néhány métert, hogy az etetés előtti részt horgászhassam meg. Így tudtam hány méterrel vagyok az etetés előtt, de ilyen esetben figyelni kell arra, hogy amikor a hajó tartályát kioldjuk, engedjük szabadon leperegni a damilt az orsóról, különben a végszerelék és az etetés nem egy helyen éri el az aljzatot.

Be(le)húztunk...
Igazi őserő

Be(le)húztunk...
A dupla 24-es fűszeres bojli ajándéka

Be(le)húztunk...
Egy igazi sodrófa nyurga, láthatóan kicsattan az egészségtől

Be(le)húztunk...
Jutalom a túra végén

Az utolsó reggel érkezett két gyönyörű ponty, megkoronázta az egész horgásztúrát. Öreg, sokat megélt, rutinos jószágoknak tűntek, azonban most mégsem tudtak ellenállni a csábító falatoknak.

A képek válogatásakor nagyon jó élmény volt újra felidézni a túrát, még akkor is, ha igazán nagyot nem sikerült fogni, de a halak szépségét vagy a hozzájuk kötődő élményeket nem a súlyukban mérjük. Egy 12-13 kilogrammos nyurga ponty megfogása is jelenhet felejthetetlen élményt, a part menti 10-15 perces fárasztás, amikor egy gőzmozdony erejével tör újra és újra a mélybe. Az orsó szinte füstöl az elementáris erő alatt, miközben adagolja a zsinórt. Az ellenfelet eddig még nem láttam, de a rugalmas bot és a precíz fék felőrli az erejét és méltóságteljesen felfekszik a vízfelszínre. Egy ilyen küzdelemnek mi más lehetne a méltó befejezése, mint az ellenfél kíméletes visszaengedése.

Be(le)húztunk...
Vissza az éltető elemébe

Írta: Halász Attila
Fotókat készítette: Halász Béla és Halász Attila

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!

 


Kommentelheted a Google Plus oldalunkon is!

 
FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV