www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Távolság... egy régi változó az eredményes pontyhorgászat több ismeretlenes egyenletében, mely napjainkban egyre kiemeltebb figyelmet érdemel. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért akarunk mi pontyhorgászok egyre távolabb horgászni a parttól? Bár kicsit továbbgondolva a kérdés úgy pontosabb: Miért akarunk távolabb horgászni a többiektől? Az átlagostól, a megszokottól való eltérés meglepő eredményeket hozhat, ez érvényes a meghorgászott távolságra is! Ha egy vízen a horgászok nagy többsége jellemzően a 100-120 méter közötti távot horgássza meg, kimagasló eredményt érhetünk el, ha mi ugyanezt 140 méterre tesszük.

 

Olyan vizeken, ahol, behordásra és etetőhajó használatra sincs lehetőség, valóban a távolság lehet a siker záloga? Azt kell mondanom, hogy igen! De azért mégsem ilyen egyszerű ez. Ha van olyan törés vagy víz alatti akadó, amelyet előszeretettel látogatnak a pontyok, akkor érdemes ott is próbálkozni, még akkor is, ha ez közelebb van a parthoz. Azonban azokon a mesterségesen kialakított, teljesen egyenletes mederfenékkel rendelkező tavakon, ahol ilyen víz alatti haltartó helyek nincsenek, a távolság az, ami eredményesebbé teheti a horgászatot.
A kellő távolság eléréséhez azonban szükséges a jól megválasztott és összehangolt felszerelés - ennek határai végesek -, és egy ügyes horgász. Az utóbbi, azaz egy horgász "ügyessége" dobótechnikája, végszereléke és minden olyan aprónak tűnő praktikája, amely eredményessé teheti, fejleszthető. Nem véletlen a mondás, "jó pap is holtig tanul". Úgy gondolom, ez a horgászatra is teljesen igaz. Azonban, ha a felszerelés nem a kitűzött célnak megfelelő, abból maximum újat vehetünk. Éppen ezért a vízpartokon és minden más fórumon is keresem azt, ha valaki egy adott felszereléssel nagyobb távolságot tud elérni, mint én, mert az azt bizonyítja számomra, hogy a felszerelésben még van tartalék és a különbség bennem rejlik, amit gyakorlással tudok fejleszteni és nem új felszerelés vásárlásán kell gondolkoznom. Ezért, ha valakinek a 140 méteres táv a kitűzött cél, annak garantálhatom azt, hogy a Cormoran Carpforce 3,9 m-es 3,5 lbs botjával és a Cormoran BBS 7PiF orsóval elérheti .

Ha erre a távra úgy gondolunk, hogy fogunk egy botot orsóval és a zsinór végére egy végólmot kötünk, majd azzal próbáljuk meg elérni, lehet, nem tűnik olyan nehéz feladatnak. De ha figyelembe vesszük azt, hogy ezt a 140 métert egy felcsalizott végszerelékkel, változó időjárási viszonyok mellett is el akarjuk érni, már egy kicsit másként hangzik. Sőt tovább megyek, a meghorgászni kívánt távolságot nem csak az határozza meg, hogy a csalinkat milyen messzire tudjuk bejuttatni, hanem az is, hogy mi az a táv, amit partról pontosan meg is tudunk etetni. Ha ezek összességét nézzük, akkor máris komolyabbnak hangzik a 140 méter.
A pecát az egyik kedvenc vizemre a Harsányi horgásztóra terveztem. Volt egy kis „elszámolnivalóm" a tóval, mert egy kora tavaszi randevún egy nagyon szeszélyes és halban szegény arcát mutatta, miközben tudtam, hogy hihetetlen halállománnyal rendelkezik. Szerencsére most kegyesek voltak hozzám az égiek.
Mivel a tó körbehorgászható és nincs olyan haltartó hely vagy kíméleti rész, amely el lenne zárva a horgászok elől, a halak az évek alatt „rájöttek" arra, hogy a tó közepén találnak menedéket. Itt van az a hely, ahol még nem érte őket a megakasztás kellemetlen élménye. Ezért ha valaki beljebb tud horgászni, úgymond behorgászik ebbe a „kíméleti" részbe, jóval eredményesebb lehet.
A Cormoran a termékpalettájával szinte teljes spektrumban lefedi a horgászat különböző ágazatait, de ami nekünk, pontyhorgászoknak a legérdekesebb, az a ProCarp család, ebben minden megtalálható, ami a pontyhorgászathoz szükséges. Jelenlegi tesztalanyomat is ebből a családból választottam. A Cormoran Carpforce 390 cm-es 3.5 lbs botját és ehhez a Cormoran BBS 7PiF 4500-as orsót, melyet 0.27-es zsinórral töltöttem fel. Igyekeztem a dobós horgászatra optimalizálva kiválasztani a felszerelést, ezért esett a választásom a 390 cm hosszra és 3.5 lbs tesztgörbére. Azonban az orsóválasztásnál kicsit könnyelmű voltam a Cormoran BBS 7PiF 4500-as orsó paraméterei alapján tökéletesen megfelel a pontyhorgászatra, első gyorsfékes rendszerével könnyen beállítható a kívánt nyelető, illetve a fárasztás fékereje, de fizikai méretei inkább egy könnyed, partközeli pecához teszik alkalmassá. Ugyanebből a típusból az 5500-as modell már egy jobb választás lett volna, de véleményem szerint egy hosszított dobbal és nagyobb dobátmérővel rendelkező orsóval még többet ki lehetett volna hozni a botból. Az embernek azt is el kell ismernie, ha nem a legjobb döntést hozza meg...

Az egyszerűség híve vagyok, ezért a végszerelékemet sem bonyolítom túl. Bemutatom egyik kedvenc végszerelékemet, amit már évek óta megelégedéssel használok. Ezzel volt a legkevesebb problémám, nagyon ritkán gubancolódik össze dobásnál, így minimalizálható egy felakadt horogelőke miatti hiábavaló várakozás, ami nagyon fontos dolog a dobós horgászatnál.
Lássuk mi szükséges az elkészítéséhez:

Távol... távolabb... még távolabb...
A kellékek

A végszerelékeim elkészítéséhez általában Leadcore-t használok, ez jelen esetben a Procarp camou 45 lbs leadcore-ja. Ennél a legjobb „kötési" módszer a visszafűzés.
5-8 centiméternyi ólomszálat kitolok és levágom, majd a külső fonatot visszafűzöm saját magába.

Távol... távolabb... még távolabb...
fűzőszállal visszafűzöm saját magán keresztül

A Leadcore visszafűzéséhez nem fűzőtűt, hanem fűzőszálat használok, még a legvékonyabb fűzőtűknél is vékonyabb és nincs visszahajtott kampós rész amely megakadhatna a visszafűzésnél.

Távol... távolabb... még távolabb...
visszafűzve

Az ólom clip felfűzése után a végébe egy Quick Change forgót rögzítek, erre akasztom majd az előkét. Ennek a rendszernek köszönhetően nagyon egyszerű az előke cseréje.

Távol... távolabb... még távolabb...
a végét megolvasztom

A visszafűzött szál végét gyújtóval megmelegítem, a hő hatására megolvad és megvastagodik, így sosem csúszik szét.
A Leadcore-t kb. 80 centiméteresre készítem. Lehet ugyan hosszabbra is, de az sem jó, ha túl hosszú, mert fej felőli dobásnál nem lehet kellően leengedni a botot és ezzel csökkentjük a dobótávot.
A másik végébe a fent bemutatott módon készítsünk egy hurkot, azzal a különbséggel, hogy nem kötünk bele forgót. Ezzel tudjuk a dobóelőtétünkhöz rögzíteni.

Távol... távolabb... még távolabb...
A leadcore másik végén készített hurok

Távol... távolabb... még távolabb...
Elkészült...

Az ólom kiválasztásakor érdemes odafigyelni arra, hogy egy aerodinamikus formát válasszunk, mellyel könnyebb a nagy távolság elérése. A Procarp család abszolút távdobó verziója a „H" típus, ez egy nagyon jó választás lehet ebben az esetben.
Most jön a végszerelék legfontosabb része az előke, amelyet a quick change forgóba akasztok. Évek óta megelégedéssel használom a Claw rig-et, vagyis a karom előkét, de nevezhetném akár Blowback rig-nek is főleg akkor, ha a zsugorcsövet elhagyom. Végül is mindegy is melyik csoportba tartozik, a lényeg az, hogy fogós és nagyon jól működő előke.
A ponty jellemzően az aljzaton, a felszív – kifúj módon keresi a táplálékot és eközben szelektálja ki a számára hasznosítható élelmet. A fémkarika a csali felszívásakor a horgot a megfelelő helyzetben tartja, de amikor megpróbálja kifújni a csalit, akkor a horogszáron csúszó karika megakadályozza, hogy a horgot a csalival együtt kifújhassa.

De nézzük lépésről lépésre hogyan is készül.

Távol... távolabb... még távolabb...
A hozzávalók

Távol... távolabb... még távolabb...

Előkének a Procarp Striped line bevonatos előkét választottam 15 lbs változatban. 14-15 centiméteren távolítsuk el a bevonatot az előkéről, ennyi elegendő a kötéshez. A bevonat egyfajta merevséget ad az előkének, ezzel csökkentve dobásnál a gubancolódás lehetőségét, ezért leggyakrabban ilyen előkét használok.

Távol... távolabb... még távolabb...
A horog öble felől fűzzük át az előkét, húzzuk fel rá a fém karikát és kössünk egy véghurkot.

A Procarp T5 teflonbevonatú horga kimondottan az ilyen anti-eject típusú előke elkészítéséhez ajánlott, melyet most 6-os méretben használtam. Fém karikát pedig a Procarp család 3 féle méretben kínál, én a középső, azaz a 3.1 milliméterest választottam az előke megkötéséhez.

Távol... távolabb... még távolabb...
A használni kívánt csali méretétől és attól függően mennyire akarjuk elengedni a horogtól a csalit, dupla csomóval rögzítsük a fém karikát. Ez jelen esetben 1-1.2 cm a csalitól.

Távol... távolabb... még távolabb... 
Állítsuk be a csali horogtól való távolságát.

Távol... távolabb... még távolabb...
5-6 menetet tekerjünk a horogszárra.

Távol... távolabb... még távolabb...
A horogszemen keresztül fűzzük vissza az előkét. Ügyeljünk arra, hogy mindig a horog öble felé hagyja el az előkezsinór a horogszemet.

Távol... távolabb... még távolabb...
Az előke már így is használható, de egy darab zsugorcsővel elősegíthetjük, hogy a horog biztosabban akadhasson a hal szájába. A zsugorcső a horogszárra tekert 5-6 menetet fedje el, a másik irányba pedig kb. fél centiméterrel érjen túl.

Távol... távolabb... még távolabb...
Vízgőz fölött zsugorítsuk össze a csövet és közben a horogszárhoz képest kb. 45 fokkal hajlítsuk meg.

Távol... távolabb... még távolabb...
Kössünk rá egy végfület és kész is van az előkénk, amit a quick change forgóba akaszthatunk.

 

Kellemes nyárvégi találkozás

A partra megérkezve már forrt a vérem, valami volt a levegőben, éreztem, hogy ez a peca emlékezetes lesz, lehet azért, mert a párom is elkísért. :) A táborverést követően a bójázás következett. Fogtam a spod botot és egymástól pontosan 10 méterre leszúrt két ágas segítségével kimértem a 140 métert, mégpedig úgy, hogy a zsinór végére kötött végfület az egyik ágasra akasztva hétszer körbetekertem majd itt megjelöltem a zsinórt. Mivel ismertem a helyet, ezért tudtam, hogy a meder egyenletes és melyik az az irány, amerre a bóját érdemes elhelyezni. Így már csak arra kellett figyelnem, hogy a bóját a 140 méteres jelölésig vigyem be. Javaslom mindenkinek, ha van rá módja, úgy tegye le a bójáját, hogy tudja, milyen messze van a parttól. Nagyon sokan meg fognak lepődni, hogy „mennyi az annyi". Hallottam már olyan vad számokat, hogy ki milyen messzire tud horgászni, igen csak kikerekedett a szemem, szinte rohantam, hogy a csodájára járjak. De a valóság általában mást mutatott.

A bója lerakása után csónakból elvégeztem az alapozó etetést, amely csak bojliból és pelletből állt, mert magokat csónakból nem lehet etetni a tavon. A botok a helyükre kerültek és bele is kezdtem a parittyás anyag bekeverésébe, amibe természetesen bőven került kukorica és aprómag, de emellett bojli és pellet is.

Távol... távolabb... még távolabb...
Az etetésre szánt gombócok

Harsányban nagyon nagy jelentősége van a parittyázásnak. A tó egyik felén vannak a bojlis helyek kijelölve, csak itt van lehetőség bója elhelyezésére és csónakból történő etetésre, de csak napi kétszer, reggel és este. A napijegyes oldalon pedig minden csak a partról történhet, ezért már évek óta az etetést parittyával, etetőrakétával vagy spombbal oldják meg a horgászok. A halakban szinte Pavlovi reflexként kialakult, hogy a vízbe csapódó gombócok hangját a táplálék vízbe jutásával azonosítják. A vízben ezek a rezgések nagyon jól terjednek és messzire szállítják ezt az információt. Ha egy jó minőségű, a halak ízlésének megfelelő, tartalmas etetőanyagot jutattunk be, akkor ott tudjuk tartani a halakat, de szerintem az is nagyon fontos, hogy ez az inger folyamatosan érje őket. Ezért igyekszem a parittyázást ritmusosan, azonos időközönként elvégezni.
Az alapozó etetést követően még nem érkezett érdeklődő, így csali frissítés után a botokat újradobtam és elkezdtem parittyázni. Ehhez a Daiwa Emblem 5 lbs spod botját használtam egy Daiwa Crosscast X 5000 orsóval, amely már a korábbi horgászataim alatt is bizonyított. Most sem volt ez másként, a 140 méterre lévő bóját biztonsággal meg tudtam etetni.

Távol... távolabb... még távolabb...
Sok munkával jár ugyan, de megéri a fáradozást

Az első kapás

Az egyik botomat szándékosan eldobtam az etetési területtől néhány méterrel balra. Jellemzően az etetésen a mohóbb „kisebb" példányokat lehet megfogni, - a kisebb szót azért tettem idézőjelbe, mert ezen a horgászaton ezek a példányok is 8-10 kilogrammosak voltak... - az etetés szélén pedig a nagyobb, óvatosabb bajszosokat. Ez most is beigazolódni látszott, hiszen erre a botra érkezett egy kereken 21 kg-os tükörponty, amely a saját készítésű oldódó fűszeres bojlimat vette fel. A megakasztást követően érezhető volt, hogy egy nagyon makacs, de termetes példánnyal van dolgom. Elindult balra és ettől nem lehetett eltántorítani sehogyan sem. Nem szerettem volna galibát okozni a bal oldalamon horgászóknak, ezért inkább átmentem hozzájuk és nem a halat próbáltam visszapumpálni. Igaz ez a parti fák és bokrok miatt csak a vízben gázolva volt lehetséges, de megérte. Az esethez, azért az is hozzátartozik, hogy nagy segítségemre volt ebben a mutatványban horgásztársam Gábor is, akinek ezúton is köszönöm a segítségét.

Távol... távolabb... még távolabb...
A túra első és egyben a legnagyobb hala, 21 kg

Távol... távolabb... még távolabb...
Gyönyörű

Távol... távolabb... még távolabb...
Remélem, még találkozunk

Örömöm határtalan volt, az első hal rögtön egy 20 plusszos és a túra még csak most kezdődött! Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár még rám....

A második kapás

Sokat nem kellett várni a következő kapásra. A csali megint csak a sajátkészítésű oldódó fűszeres golyó. Éreztem, hogy ismét jobb hallal van dolgom, így alig vártam, hogy megpillanthassam. Egy pikkelyes testet láttam meg, de csak egy pillanatra, a következő bemutatkozásakor már láttam, hogy szép 15 kg feletti példány. Az igazi meglepetés azonban a mérlegeléskor ért, mivel a mérleg 20,2 kilogrammot mutatott! Hihetetlen! A második hal is 20 plusszos...

Távol... távolabb... még távolabb...
Gyönyörű tőponty 20,2 kg

Távol... távolabb... még távolabb...

Távol... távolabb... még távolabb...

Az első két hal 20 plusszos! Soha rosszabb túrám ne legyen.

A metódus ugyanaz, folyamatos parittyázás és a nagyok keresése az etetés szélén és azon túl. 15 és 20 kg között még 4 halat sikerült fognom és rengeteg 10 kg felettit.

Távol... távolabb... még távolabb...
Egy harcias nyurga

Távol... távolabb... még távolabb...
Egy igazi mozdony

A rengeteg halnak és kapásnak köszönhetően egy igazán eredményes túrának mondhatom, a teszt tekintetében is. A Cormoran Carpforce bot nagyon nagy meglepetést okozott! Egy egyszerű visszafogott dizájn mögött egy hihetetlen „dobógép" rejtőzik, egy kellemes karakterisztikával, amely a halak fárasztásakor nagyon jól reagál a kirohanásokra, de megvan benne az a hihetetlen tartalék, amivel akár 140 méternél messzebbre is be lehet juttatni a végszereléket. A Cormoran BBS 7PiF orsóból én a 4500-as modellt választottam és ezzel is tökéletesen meg tudtam valósítani az elképzelésemet, elértem a 140 métert, de ha a nagytestvért az 5500-as modellt vagy egy még nagyobb dobátmérővel rendelkező orsót, például a Daiwa Emblem Pro 5000 modellt választottam volna, lehet ezt a teljesítményt is túlszárnyalhattam volna.

Írta: Halász Attila
Fényképezte: Domak Judit és Moró Gábor

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!

 


Kommentelheted a Google Plus oldalunkon is!

 
FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV