www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Ez volt az első komoly túrám az új csalikkal, így szinte a teljes termékpalettát magammal vittem. Annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy jóformán aludni sem tudtam egy jót, már napokkal a túra előtt. Fortuna ráadásul kihátrált mögülem, így indulásom tervezett időpontjában, ahelyett hogy a kilométereket szeltem volna az autópályán, egy kórházban vártam, hogy egy nem éppen barátinak tűnő betegséget vizsgáljanak ki. Egy kis láz, és fájdalom, mi kellhet még egy jó horgásztúrához...:)

Persze mondanom sem kell, már azzal a tudattal érkeztem a kórházba, hogy hacsak nem kell azonnali műtét vagy bármi, ami miatt bent kell maradnom, én horgászni megyek, és pont. Azt gondolom, ennél talán semmi sem jellemzi jobban egy elszánt horgász lelkivilágát, mint ez. Ezek azok a ritka pillanatok, amit a laikusok egyszerűen nem tudnak megérteni. A lényeg hogy szerencsére nem volt annyira komoly a baj, mint amilyennek tűnt, bár veszítettem egy értékes napot, így az utat úgy tettem meg a tóig, mint aki egy autós üldözés közepébe csöppent, csak hogy még legyen esélyem a világosban behúzni a szerelékeimet.

Sokáig figyeltem a kiszemelt helyen az aktivitást, pontosabban figyeltem volna, ha lett volna bármi, és ha ez nem lett volna elég, jó 30-40 cm-es vízszintcsökkenést láttam a széleken. Ez már csak azért is elkeserítő volt, mert amúgy is elég sekély a tó a kiszemelt részen, így ott a 30 cm már kész katasztrófa... Az időjárás forró volt, a légnyomás alacsony, és még csak egy kósza fuvallat sem borzolta a felszínt. Keserű utóíze volt ennek a kezdetnek, így amíg lázam újra emelkedni kezdett, 20 perc pakolás után, már a vizet szeltem csónakommal, tapogatórudam társaságában, a keményebb részek megtalálásának reményében. A tó ezen része igen iszapos, néhol érzetre több az iszap mint a víz. Ezt tovább nehezíti, hogy telis-tele van vízfelszín alatt elvágott tuskókkal, ami finoman szólva, nem könnyíti meg az egyedüli horgászatot. Mivel a velem szemben lévő partot szemeltem ki első botjaimnak, nem használtam bójákat, egyrész a sekély víz miatt, másrészt mivel a belógó bokrok, és bedőlt fák éppen elég tájékozódási pontot adtak, és talán a halaknak is kevesebb a „gyanús elem". Mivel rámsötétedett, így az első három botom került csak a helyére, az igazán izgalmas hátsó részét a tónak, másnapra hagytam.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Csalizási taktikák

Mint már említettem, szinte a teljes termékpaletta a szárítóhálóimban várta a bevetést, ami igen jól hangzik első hallásra, de ugyanannyira nehézzé is teszi a jó döntést. Első három szerelékem végére, a Nocne Mura, Kill Krill, és C4 Damson triót választottam. Eltöltöttem már pár sikeres, és kevésbé sikeres napot ezen a tavon, így volt némi tapasztalatom a felkínálási módok tekintetében. Első körben a jó öreg hóember prezentáció mellett döntöttem, így minden botra ez került, 2-3 cm es eltartással a horogtól, hogy elkerüljem a kisebb halakat. Korda Kaptor Kurve Shank horgokat használtam zöld színben és 4-es méretben, valamint Gardner Mugga-t 6-os méretben. Kis zsugorcsövet használtam a tökéletes akadás elérése érdekében, az összes előkén. A tökéletes álcázás érdelében a Korda N-trap soft iszap színű változatát választottam előkezsinórnak.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

 

Alapozó etetés gyanánt kb 2 kg magmixet használtam botonként, ami leginkább főtt chilis kendert, cukros vízben áztatott főtt tigrismogyorót, csillagfürtöt, és természetesen kukoricát tartalmazott. A friss, fagyasztott bojlikat amiket Kareltől kaptam, közel egy hétig szárítottam, hogy kellő keménységű legyen, és a booster folyadékot jobban, és többet magában tudjon szívni. Nagyjából egy órát hagytam ázni a bojlikat a liquidben, majd Odkopaná Selka port szórtam rá, hogy még kívánatosabbá tegyem a tó lakói számára. A csalizásra használt bojlikat 20 percig áztattam a saját dipjükben, majd ezeket is Odkopaná Selka por segítségével, kétszer megismételve az eljárást bepaníroztam.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

 

És a buli beindult...

Miután botjaim a helyükre kerültek, és táboromat teljesen elrendeztem, nem voltam éppenséggel a rám általában jellemző, pozitív hangulatban a nem túl ígéretes körülmények végett. A víz csendes volt, és halak semmilyen jelét nem adták jelenlétüknek. Ilyenkor bennem mindig erőre kapnak babonáim/teóriáim, ilyen például az, hogyha éjjel egy óra környékén van egy kapás, akkor azt általában még több követi, ha nem, akkor viszont semmire nem lehet számítani. Bármilyen nevetségesek is ezek a dolgok, legtöbbünknek igenis vannak ilyen megszállotságai.

Ahogy az az én nagy könyvemben meg van írva, meg is jött az egy órási halam, a delkim csak úgy üvöltött bele az éjszaka csendjébe. Másodperceken belül a botomnál voltam, és próbáltam megakadályozni hogy a bokrokba ugorjon. Sikeresen eltántorítottam eme szándékától, és szép küzdelmet követően egy fantasztikus színezetű 9,6 Kg-os tükröst láttam vendégül a pontybölcsőben. Ekkor még fogalmam sem volt mi vár rám, de az önbizalmam egy szempillantás alatt helyre állt. A jelzőim egészen pirkadatig szinte folyamatosan játszották a horgász szimfóniát, és meg kell mondjam a Nocní mura (Éjjeli veszedelem) rászolgált a nevére. Azt hiszem a 6. kapásnál vesztettem el a fonalat, és már nem is számoltam hány halat fogok... nem volt idő mélálkodni. Talán egy alkalom sem volt mikor mindhárom botom a helyén lett volna. A Kill Krill is szépen adta a halat, de a kapások döntö többsége a Nocní murára érkezett. A C4 Damson-nal csalizott botom viszont egész éjjel hallgatott, és csak hajnalban volt egy kapásom rá, aki egy tapasztaltabb vagy ügyesebb ponty személyében, sikeresen menekült a tuskók kínálta labirintus mélyébe, sikeresen füzve zsinóromat egy kibogozhatatlan gombolyaggá. Természetesen számítottam erre, tudtam hogy lesznek nagy küzdelmek, amiknek a végén én fogok fancsali képpel állni a csónakomban. Hajnali fél hat körül megállt az élet, a pontyok nem táplálkoztak tovább, legalábbis az én etetéseimen... így nem is volt kapásom egészen a következő éjfélig, de persze nem telt tétlenül az idő, bőven volt még mit csinálni.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

 

Új hely, új remények

Egy rövid alvás után, közel 4 órát töltöttem a tó hátsó, akadósabb, jóval nehezebb, de egyben igéretesebb részének feltérképezésével. Lépésről lépésre a teljes, több hektárnyi felületet végig tapogattam, és ahogy egyre jobban átláttam a vízalatti világot, az is világossá vált hogy a nagy része egy ember számára meghorgászhatatlan, hiszen nagyjából 10 percenként felakadtam a csónakkal hol egy tuskón, hol egy víz alatt fekvő fán. Persze nem adtam fel ilyen könnyen, és a tervem az volt hogy megpróbálok találni olyan akadómentes „folyosókat", ahol egyenesen haladva egyedül is oda tudom kormányozni magam, bottal a kezemben, ha kapásra kerülne a sor. Végül két ilyen ígéretes helyet találtam, mindkettőt olyan részen ahol a víz alatti tuskósor véget érni látszott, de még épp kellő közelségben voltak, így abban bíztam, hogy ki tudom csalogatni a halakat. Terveim szerint ide nem szórtam sok magot, és abból is kizárólag tigrismogyorót, és csillagfürtöt, mindössze fél kilót bójánként, így a bojlin volt a fő hangsúly, amikből a Food signal-ra és a 3XL-re esett a választásom. Ahogyan Karel tanácsolta, a Food signal-t mindenféle folyékony adalék nélkül, natúran alkalmaztam, míg a 3XL-t a már említett saját booster liquid-jével, és mindkét etetésre kb. egy kilót szórtam, javarészt felezve. Ezekre a helyekre nagyon hosszú 35-40 cm-es előkéket kötöttem, amire véleményem szerint a rendkívül puha és vastag iszaréteg, valamint az óvatosabb halak miatt volt szükség, valamint PVA szivacsot alkalmaztam a behúzásnál, hogy a horog biztosan ne üljön bele az iszapba.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

 

A következő este minden ugyanúgy történt ahogy előtte. Igazi, jó, húzós kapás törte meg az éjjeli csendet a Nocní murával csalizott botomon. Mikor felemeltem a botot úgy éreztem, hogy halam már jócskán belerongyolt a bokorba amitől mindössze 50 cm-re tettem le a csalit, így beléptem a csónakba, hogy megkezdjem a szabadító hadműveletet, de ekkor a zsinórom meglazult, és ellenfelem egyenest felém vette az irányt, és hihetetlen sebességgel közeledett... Majd egyszer csak ismét megállt, olyan érzés volt mintha egy tuskóban akadtam volna el, már kezdtem aggódni amikor, szépen lassan megindult és elkezdte kérni a zsinórt újra, így húzva le legalább 20 méter zsinórt egy kirohanásra. Azt hittem ez volt az a pont amikor kezdtem sejteni, hogy ez az a hal amire évek óta várok. Szép küzdelem végén, egy fantasztikus tükröst szákoltam meg. Csak guggoltam a pontybölcső mellett, leírhatatlan mosollyal az arcomon, és ekkor már biztosan tudtam ez életem első 20kg feletti pontya. A mérlegelésnél 22.9 Kg-nál állt meg a mutató, úgy érzem, ezt a pillanatot soha nem felejtem el. Még szinte fel sem fogtam az eseményeket, mikor az újonnan behúzott egy szem 24-es Food Sinal-al csalizott botomon kapás jelentkezett. Félelmetes erőt éreztem mikor felvettem a botot, és újfent egy hosszú és rendkívül emlékezetes fárasztás vette kezdetét, melynek az eredménye egy közel 30 perces küzdelem után, egy gyönyörű aranyszínű, 17kg-os töves lett. Éppen csak lemértem, és betároltam a halat, mikor a Nocní mura ismét rázendített, és egy 13 kg amúrral vettem fel a harcot. Miután visszaengedtem, teljesen elvarázsolt lelkiállapotba kerültem, amit nem tudtam hosszasan kiélvezni, mert a Kill Krill is elkezdett muzsikálni, és újra kapásom volt, aztán még egy..., majd egy újabb.... Hajnali 5 óra volt mikor minden botom újra a helyén volt, és ettől a pillanattól kezdve másnap éjfélig újra nem történt semmi, így próbáltam elaludni egy keveset.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

A következő éjszaka a Food Signal volt a favorit, és három gyönyörű hallal ajándékozott meg (19 kg, 16, kg, 14.5 kg), és egy halat vesztettem is a tuskórengetegben. Nocní mura, és Kill Krill hozták az eddig megszokott fomájukat, így reggelre ismét egy felmosórongy energiaszintjén tengődtem, így az igazat megvallva reggel 6-kor úgy döntöttem nem húzom vissza minden botomat, hanem most már tényleg megpróbálok aludni egyet. Délelőtt kaptam egy telefonhívást miszerint Karel itt horgászik éppen Magyarországon, így azonnal autóba ültem, és egy rendkívül tartalmas és kellemes beszélgetést ejtettünk meg. Kielemeztük a friss tapasztalataimat, és rengeteg hasznos tanáccsal látott el a csalikat illetően, majd búcsúzás előtt a kezembe nyomott pár kilót az egyik fejlesztés alatt álló bojlijából, ami engem elsőre lenyűgözött, mert tökéletesen passzol az általam favorizált íz- és szagvilághoz. Már a visszaúton tudtam, hogy az eddig halat nem adó, 3XL és C4 helyére ez a golyó fog kerülni, így legalább kiderülhet hogy vajon a csalit nem szerették itt a pontyok, vagy egyszerűen csak rosszul választottam helyet. Fél kilogrammot etettem az új csaliból mindkét helyre, magok nélkül. Mindössze 20 perc elteltével az eddig hallgató C4-es etetésemről, máris egy 12 kg-os amúrral ajándékozott meg, és amíg ezzel a hallal küzdöttem, a Nocní Mura ismét egy kapással jelezte a halak szeretetét. Mondanom sem kell, ez aztán szép balett volt, ha valaki ezt rögzítette volna... még Jim Carrey is megirigyelte volna a mozdulatsort. Ezután még négy pontyot sikerült fognom 8 és 12 kg között, majd mikor már négy botom a parton volt, kapás érkezett a 3XL helyére lerakott új csalira, ami igazán nagy öröm volt hiszen ez a bolya 3 napja nem adott halat. Most viszont egy elementáris erővel küzdő ponty volt az ellenfelem, közel 30 perces fárasztás után, nyugodtan úszott a merítőm fölé, és ekkor már szinte biztos voltam hogy egy újabb 20 feletti példányt sikerült horogra csalnom. A mérleg be is bizonyította sejtésem, és 21 Kg-nál állt meg. Örömöm leírhatatlan volt, és már csak azon morfondíroztam, mi történhet még velem, ami ennél is boldogabbá tudna tenni? Így férfiasan bevallom, a többnapnyi alvatlanságtól, szinte lerogytam az ágyamba és másnap délig aludtam.

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák

 

Visszagondolva

Soha nem volt még ilyen vidám és könnyed pakolásom, egy horgászatom végén sem. Amennyire visszaemlékszem, összesen 14 órát aludtam 5 nap alatt, hála a Nocní Muraának, megérthettem hogy mit is érezhettek a foglyok Guantanamo-ban, mikor az őrök nem hagyták őket aludni. A túra kezdeti nehézségei ellenére életem egyik legjobb pecáján vagyok túl, ami ismét bebizonyította, nem számít mik a körülmények, ha lehet akkor mindig menni kell, hiszen sosem tudhatjuk melyik túránk rejti számunkra a legújabb rekordunkat. Rengeteg tapasztalatot szereztem az új csalikról, két 20kg feletti pontyot, és rengeted gyönyörű halat sikerült matracra fektetnem. Különösen örültem annak, hogy a csalik a róluk leírtaknak teljesen megfelelően működtek. A Nocní mura valamint a Kill Krill olyanok voltak akár a mágnes, a Food Signal nem adott sok halat, de a legkisebb is 14,5 Kg volt. Véletlen lenne az egész...? Nem hiszem. Próbáljátok ki ezeket a golyókat, és győződjetek meg magatok, a fogósságukról!

Merényi Szabolcs

Carpclub | Nikl Team

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!
 

FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV

Hirdetés