www.Horgaszat.Com - Pontyhorgász-magazin - Online

Egyszer volt, hol nem volt, kezdődhetne így is ez a beszámoló, mert ugyan nem a világ legszebb helyén volt szerencsém kipróbálni magam, de nincs messze tőle. Kezdődött a történet azzal, hogy nem is olyan régen október derekán családi elfoglaltság és a munka miatt sajnos háttérbe szorult az a mentőövem, amire bármikor számíthatok ha szükségem van kis pihenésre kikapcsolódásra.

Moro Andris barátom telefonon megkeresett, hogy nem e lenne kedvem elmenni Bledre egy 4 napos évzáró pecára december kellős közepén. Tudni kell azt, hogy rendkívül szigorú keretek közé van szorítva ott a pontyhorgászat, ezért egy hosszas angol szabály ismertetés után kezdtünk felkészülni a várva várt "expedícióra". Célunk nem volt kevesebb, minthogy 1 vagy 2 kapást elérjünk és egy igazán egyedi pontyot fogjunk úgy, hogy minden egyes pontot a szigorúan szabályzatban betartsunk hiszen csak így öregbíthetjük a magyar pontyhorgászok hírnevét és becsületét. Andris és jó magam ugyan nem vagyunk krónikus szabályszegők, de ez nagyon fontos pont volt a túra szervezésekor.

Néha csak ott lenni is elég

A tervezés:

Mivel, hogy nem lesz melegünk és azzal is tisztában voltunk, hogy a víz is meglehetősen hideg, ezért abszolút téli körülményekhez igazodva kezdtük meg a készülődést. Mi a lényeg ilyenkor mire kell oda figyelni, ha messze megyünk otthonról és mostohák a körülmények. Alap szabály, hogy mindenből legyen legalább 1 tartalék, és öltözzünk fel rétegesen és jó melegen. Óvatosan bántunk a felszereléssel, mivel sátrazni nem szabad ezért a kocsi lesz az otthonunk úgy, hogy minden éjjel 11kor be kell pakolnunk és reggel 4kor pedig ki. A lecke fel volt adva, vakartuk a fülünk tövét, mit vigyünk és mit hagyjunk itthon.

Néha csak ott lenni is elég

Start:

Az indulás itthon hajnalban, fontosnak tartottam, hogy még fényes nappal érjünk oda és tudjuk körbe járni a tavat, nézzük meg a lehetőségeket és készüljünk a hajnali bevetésre. 450Km zötykölődés után végre megérkeztünk és elénk tárult a tó tündöklő valójában. Első pillanatban lélegzet elállító látvány fogadott minket majd gyors parkoló keresés és már fürkésztük a vizet, hátha látunk valami árulkodó jelet, hol is próbálkozzunk a pecával. Ilyenkor legtöbbször a helyiek infóira hagyatkozom, de most volt egy segítségünk aki egy héttel előttünk már elfoglalta a pozíciót és horgászott míg oda nem értünk.

Néha csak ott lenni is elég

Megtaláltuk a pozíciót, kialakítottuk a placcot és innentől kezdve életem leg fagyosabb pecája következett. " Nalko" barátunk mondta ugyan hogy igen csípősek a hajnalok, de nem szeretnék előre ugrani...

Néha csak ott lenni is elég

Kb. délután fél négy felé a parkolóban megkezdtük a felkészülést a hajnali kezdésre, fontos szabály, a parton veled csak a botok, 1 vödör csali, egy szék, hal kíméleti eszközök, merítő és egy ernyő lehet. A többi cucc a kocsiban ezzel nem kis macerát okozva a bojlis horgásznak. Nem igazán akadtunk meg ezen, hiszen a tó magával ragadott és az sem zavart volna ha csak 100m 35ös zsinórral lehetett volna horgászni bot nélkül. Igen korán kb. 5 óra magasságban korom sötét lett, miután elpakoltunk és rendeztük sorainkat. Horgásztak a parton ezért mondom hátha meg tudunk tőlük valamit, lementünk és angolul próbáltunk kapcsolatot teremteni. Legnagyobb meglepetésünkre valami írtó bunkó hangnemben el lettünk zavarva, hogy hagyjuk őket békén . Nem kicsit lepődtünk meg és egyben nem is értettük a szitut, mert még ilyen helyzetben nem voltunk. Másnapra enyhült a harag de ezt majd a legvégén elmesélem. Andrissal a belvárosba sétáltunk körülnézni kicsit. 9kor vissza érve a kocsihoz hamar fekvés mert reggel fél négy igen hamar itt lesz. Előkék lekötve felcsalizva vártuk a hajnali órákat. Telefonok beállítva lassan szunya szűkösen mert a cuccaink a fejünknél és a lábunknál tornyosultak.

Néha csak ott lenni is elég

Alvás sok nem volt, mert már vártuk a pillanatot, hogy elkezdődjön a nagy pontyhorgászat. Hajnali fél 4 kint farkas üvöltő hideg, termóruha fel sál sapka kesztyű és elsőként birtokba vettük a több száz méter hosszú partszakaszon a horgász helyünket. Akik horgásztak már fagypont alatt tudják, hogy megfagynak a bojlik, a paszta elveszti paszta szerepét, a rozsdamentes cuccokhoz oda ragad az ember keze. Na ez várt minket azon a hajnalon... Cuccok a korom sötétbe kerültek bedobásra a parttól számítva kb. 50 és 65m-re. Előzetes információink szerint itt a pontyok a "hóember" formációt szeretik ezért egy 18mm-es KrillKrill és a hozzá szintén 18mm pop up csatlakozott, hogy együtt alkossanak egy ellenállhatatlan párost. A városhoz közelebb eső cuccom pedig egy igen ütős KrillBerry "hóember" mindkettő szerelékemet kombi riggel kötöttem hosszúságuk 15-25cm. Egy kis érdekesség, mivel a pasztáim csonttá fagytak, a sátorfűtés tetején próbáltam formába hozni őket, hiszen használhatatlanok voltak egyébként. Fontosnak tartom, hogy mivel kristály tiszta vízben próbáljuk becsapni csigaszemű barátainkat, fluorocarbon előtét zsinórt használtam leadcore helyett.

Néha csak ott lenni is elég

Néha csak ott lenni is elég

Néha csak ott lenni is elég

 

Jön fel a nap, éled a part, a forralt bor és a sült gesztenye illata teszi boldogabbá a fagyos pillanatokat. Andrissal a leendő lehetőségeket és kombinációkat latolgatjuk. Fontos tudni, hogy a 4 végszerelék mind különbözött egymástól, próbáltuk a kaput nyitva hagyni az elején, hogy döntsék el ő maguk melyik a szimpatikus felkínálási forma. Naponta egy frissítést terveztünk addig míg kapásig el nem jutunk .Teltek múltak az órák, már egész jó idő volt, sütkéreztünk és a Szlovén társainkkal próbáltunk sete sután megértetni magunkat és tapasztalatot szerezni. Délután 4 óra megy le a nap és innentől kezdődtek a fagyos pillanatok. Ahogy a nap beért a szomszédos hegygerinc mögé, fogcsikorgató hideg köszöntött a völgybe, zúzmarával, kis köddel. Este 11 óra el kell hagyni a partot, örömünk már nem felhőtlen felpakoltunk a kocsihoz. Sátorfűtés elő palack beélesítve, élveztük a kis meleget, de jött a fekete leves. Ledermedt a palack, se fűtés se meleg se semmi. A lehelletünk kilélegzés után egyből fagyott rá a kocsi belsejében az ablakra és a fém alkatrészekre. Magunkhoz vettük a palackokat és a testünk melegével próbáltunk életet lehelni a fűtésbe. Nem túlzás az, hogy pályafutásunk egyik leghosszabb éjszakáján vagyunk túl még akkor is ha az egész nem tartott 5 óránál tovább. Kimerülve szétfagyva kezdődött minden, mint tegnap annyi változtatással, hogy beiktattunk egy költözést, mivel senki sem fogott semmit és voltunk a partszakaszon kb. 8an horgászok. A keleti oldalról a déli oldalra váltottunk a " Casino" nevezetű horgászhelyre. Onnan kapta a nevét, hogy a parttól kb. 20m-re helyezkedik el és közvetlen a lábánál volt a horgászhelyünk. Erre a szombati napra már a Hóember csak egy előkén szerepelt, a másikon chod riget szereltem, egy szem 18mm-es Nikl citrusos pop uppal. Hajnalban a sípályáról a változó szél miatt nekiállt esni a hó ami a hóágyúknak köszönhető és sűrű ködbe burkolózott a völgy. Látótávolság max.50m az órám szerint a hőmérséklet reggel 9 órakor, -7 celsius. Mindenünk megfagyott, a botok az orsók a csalik egyszerűen nem volt éppen ideális az idő a horgászatra. Nehezíti kibírni a napot, hogy ugye semmi nem lehet nálunk a parton amivel meleget tudtunk volna csinálni. Se sátor, a kocsi kb. 200m-re tőlünk. Olykor-olykor a napfény megpróbálta áttörni a sűrű ködöt és hébe-hóba látni lehetett szemben velünk a várat és a hatalmas templomot. Egyetlen menedékünk egy kis teázó a kaszinó mellett ahol 3 euróért ugyan de igen finom teákat fogyasztottunk. Már nevetett rajtunk a pincér lány és angolul csak annyit mondott, hogy mi nem vagyunk normálisak. Eljött az este sajnos kapás nélkül telt a mai nap is... Eddig talán most volt a leghidegebb, a hőmérő higanyszála -10celsius alá csökkent. Volt még egy igen erős és rendkívül zavaró tényező, vadkacsák. Sokan most biztos nem értitek miért írom ezt.

Néha csak ott lenni is elég

Néha csak ott lenni is elég

 

A történet ott kezd, hogy hallottunk már a "legendás" kacsákról, de csak nevettünk rajta. Viszont mikor dobócsővel próbáltuk megetetni a placcot, az arcunkra fagyott a mosoly... Az történt, hogy bedobásnál kb. 20-30 vadkacsából álló csorda ahogy beért a motyó a vízbe, azonnal odarepült és várt. Mit tud tenni a horgász hát vár. Várunk mi is a kacsák is. Idegölő hideg háború kezdődött emberek és madarak ellen. Türelmem elfogyott, elkezdtem becsövezni a golyókat de mind hiába. Szomszédból szlovén barátainktól hangos kacaj... Na mondom remek, majd kapom az infot: 100 bojliból 97 a kacsák gyomrában végzik. Egyetlen megoldás működött, fél kiló bojli a kacsáknak a part mellé, majd eszeveszett gyorsasággal a másik fél kiló a kiszemelt területre. Groteszk volt a helyzet szinte hihetetlen, de nincs más megoldás. A tigrismogyoró pár darab erejéig működött de rájöttek a turpisságra. Tehát egy a kacsának egy a pontynak elvet vittem tovább míg a karom le nem szakadt. Sajnos a 3 nap alatt kapásig sem jutottunk nem, hogy halat fogjunk. Gyors közvélemény kutatást tartottunk és kiderült, hogy előttünk egy magyar srác horgászott ő fogott egy 14kg-os tükröst, de se előtte se utána nem csippantak a jelzők az egész tavon. Szlovén információk szerint vannak kapásmentes napok, de míg itthon egy két nap, kint ez egy két hétre rúg. Nem voltunk elkeseredve, mert gyönyörű vízen horgászhattunk és kiderült végül, hogy bírjuk a hideget. A felszereléseink a cudar idő ellenére kiválóan helytálltak, Andris tőlem kapott Sonik Sk4 360 2.75lbs botokkal, míg én Sk3 360 2.75lbs gyűrtük a vizet tudásunk legjavát adva. Az extrém hideg ellenére is bírták a dobásokat és egyszer kb. 5 kilónyi vizifüvet sikerült kiemelnem vele a partra -10 celsius fok alatt.

Néha csak ott lenni is elég

A konfliktus:

Mint azt már említettem volt kis gondunk az elején a szomszédokkal. Ennek egyetlen egy oka volt, mégpedig az, hogy olasznak hittek minket. Kérdezem a sráctól, "figyelj my friend", mi a gondotok az olasz horgászokkal?

Gondolkodás és köntörfalazás nélkül jött a válasz, bunkók, nem tartják be a szabályokat és állat módjára viselkednek a parton. Nyílván nem mindenkire igaz ez a megállapítás és pont ezt nem szerettük volna elérni Magyarként, hogy ilyen vélemények alakuljanak ki a tó környékén. Megtudtuk, hogy pontosan ő miattuk hozták meg ezeket az olykor irreális szabályokat. 2013-ban és remélem még jó sokáig, tisztelik a Magyar horgászokat mivel semmi kárt és problémát nem okoztak. Szeretném ill. szeretnénk ha ez így is maradna!!!

Néha csak ott lenni is elég

Összegzés:

Tanulságos 4 napot töltöttünk el a Bledi tó partján otthonunktól 450km-re, a nehézségek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és élveztük a kristály tiszta víz minden egyes rezdülését. Nyitott szemmel jártunk a parton hátha elcsíphetünk valami fortélyt amivel esetleg eredményesebbek lehetünk tavasszal. Mindenképpen visszatérünk ide, mikor ívás előtt mozdulnak a nagytestű barátaink, hiszen a mostani időpont nem igazán volt alkalmas ténylegesen a hal fogásra, betudom tapasztalat szerzésnek és legalább feltérképeztük a lehetőségeket. Sose feledjük, természetesen halat fogni mentünk, de nem dől össze a világ, hogy most nem sikerült, nekifutunk akárhányszor csak kell. Olyan élményekkel gazdagodtunk, amit senki nem vehet el tőlünk, hozzá teszem ha itthon ki jutok valamelyik vadregényes vizünkre, ugyan ez a varázslatos élmény kerít birtokába, még akkor is ha a jelzők némák maradnak.

Minél többet vagyok vízparton, annál jobban érzem és tudom, szeretek horgászni!

"Néha csak ott lenni is elég..."

Ulrich Gábor

Carpclub.hu | Nikl Team

 

Szeretnél hozzászólni?
Kommenteld a cikket Facebook-oldalunkon!
 
Kommentelheted a Google Plus oldalunkon is!
 
FacebookTwitterGoogle bookmark

Frank Pizon - A nádas hangjai

Trakker TV

Hirdetés